Itt minden mesél...
Ha Bács-Kiskun vármegye nem lenne annyira hatalmas, mint amennyire az, a vándor akár már érkezésekor meglátná a másik végét.
Olyannyira sík ugyanis, hogy a legalacsonyabb és legmagasabb pontja között mindössze 80 méter a szintkülönbség. Mintha az itt élők gondos és alapos munkával úgy terítették volna le a Duna és a Tisza közét, hogy redő és gyűrődés semmiképp se legyen rajta. Ma is ugyanez a törődés jellemzi őket: ha valamit csinálnak, azt mindig a legnagyobb odaadással teszik. Ennek köszönhető, hogy amint a vármegyénkbe érkező vendég körülnéz a végtelen pusztaságban, érzi a mámorító szabadságot és a körülölelő szeretetet.
Hogy még mi mindent érez, lát és hall míg bejárja a rónaságot a Kiskunságtól egészen a Bácskáig? Szájában érzi a homoki borok, különleges pálinkák zamatát, a bajai halászlében, a kunszentmiklósi birkapörköltben feloldódó paprika semmihez sem hasonlítható ízét. Az alföldi táj hagyományos ételeinek hamisítatlan finomságát. De nem sokáig van maradása egy helyen. Elindul a messzeségbe, a délibábon is túlra. Kerékpárra ül, nyeregre pattan, mert hívja, várja az aranyló homok, gyógyító vizeink, a vízpartok kincsei. Kalandos útján feltárul előtte a múlt. Minden mesél. A romok, a töredékek, a pusztában magányosan álló tanyák, a falusi tornácok repedéseibe meghúzódó múlt, a tereken, széles utcákban magasodó míves épületek, a templomok tornyában zúgó harangok, és mindenek felett a vármegyénkben élő, vendégszeretetükről híres emberek, akik mesélnek, mi mesélünk...
