Középső bronzkori központ
A Magyar Nemzeti Múzeum egyik legszebb római kisplasztikájára Gombár Sándor tanyáján szőlőtelepítés közben bukkantak rá. A helyszínelést végző B. Thomas Edit jelentése végén megemlíti, hogy a tanya végében, egy erdős terület mögött található magaslaton, 1951-ben egy bronzkori arany láncocska is előkerült.
A Magyar Nemzeti Múzeum egyik legszebb római kisplasztikájára Gombár Sándor tanyáján szőlőtelepítés közben bukkantak rá. A helyszínelést végző B. Thomas Edit jelentése végén megemlíti, hogy a tanya végében, egy erdős terület mögött található magaslaton, 1951-ben egy bronzkori arany láncocska is előkerült.
A kutatás során később egyértelműen sikerült beazonosítani a "szigetet", és a szobor előkerülési helyét is pontosan meghatározták. A közel 7500 m2 nagyságú terület markánsan kiemelkedik a környezetéből. Körülötte náddal és sással fedett vizes, mocsaras élőhely van, az ős-Duna egyik mellékága veszi körül. A kiemelkedés szabályos alakú, trapéz formát mutat. Az első szemle alkalmával több helyen 1-2 m átmérőjű beásásokat figyeltek meg, melyekből nagy mennyiségű középső bronzkori kerámia és kőeszköz került elő. A kerámiatöredékek mellett egy remek kivitelű, teljesen ép csontból faragott pontkörös díszű zabla szíjelosztó vált láthatóvá. A területen közel 150 db fémtárgyat találtak. A lelőhely érintetlensége és gazdagsága miatt kiemelkedik a középső bronzkori ismert központok közül. Egyedi a kiképzése, hasonló kialakítású mesterséges sziget nem ismert a korszakból és a tágabb régióból sem. Az utóbbi évtizedek legjelentősebb régészeti lelete nemcsak Kiskőrös környékén, de az egész Duna-Tisza köze területén híres. Egybehangzó vélemények alapján a központ további feltárása során jelentős leletek kerülhetnek elő, melyek védelme rendkívüli fontossággal bír.
