Furfangos grófok

Czobor József, a kisszállási birtok ura, a császári udvar kedvence világfi módjára élt Bécsben. A gróf nagy tréfamester és igazi gavallér hírében állt. Hírnevét leginkább annak köszönhette, hogy nagyvonalúan bánt a pénzzel. Ha költekezésről volt szó, nem ismert mértéket. Hatalmas vagyona volt örökölt birtokainak jövedelméből, s ha leült kártyázni, egész falvakat nyert vagy vesztett el.
Egy este Orczy gróff al kártyázott, az asztalt bankókötegek borították. Mindketten egyre emelték a tétet. A bécsi palota kártyaszobájában az összes játékos őket fi gyelte, ott tolongtak az asztal körül. Czobornak már semmi pénz nem volt a tárcájában, de ez cseppet sem zavarta.
– Kisszállás – vetette oda foghegyről.
– Hogy mondod, kérlek? – vonta fel a szemöldökét Orczy.
– A birtok…, felteszem – mondta Czobor oly közömbösen, mintha csak az inasának szólt volna, hogy töltse tele a poharát. Orczy először meghökkent, de aztán rezzenéstelen arccal válaszolt:
– Elfogadom.
A légy zümmögését is hallani lehetett, olyan csönd lett a kártyaszobában. Czobor rátette a kezét az utolsó, lefordított lapjára, s mintha csak szuggerálná, körkörösen mozgatni kezdte az asztalon. Aztán hirtelen felcsapta. A társaság felhördült. Czobor szája gúnyos mosolyra húzódott. A piros hetes volt, s ezzel mindent vitt. Így maradt meg a birtok, de csak egy hajszálon múlott. Egy grófi h ajszálon. Örömében, hogy Kisszállás megmarad, az uradalomban álló fogadót Piros Hetesnek nevezte el. Orczy sem búsult sokáig, hogy nem jutott új birtokhoz, őt se kellett félteni. Mária Terézia kegyeit élvezte, aki nagyon szerette a táncot, s Orczy parádés táncos hírében állt. Egy alkalommal a felséges császárné felszólítására egy szökkenéssel az asztalon termett, és a borosüvegek között táncra perdült. Olyan ügyesen lépdelt, hogy sarkantyújával egyenként kioltotta a gyertyák lángját úgy, hogy a gyertyák még csak meg sem rezdültek. A mutatvány ámulatba ejtette a császárnőt.

– Ez lenyűgöző volt, gróf úr! – mondta, s legyezője mögül kacéran Orczyra nézett. – Mit kér a táncért cserébe?
A gróf egy pillanatig gondolkodott, majd kibökte:
– Csak egy kis apróságot, felséges asszonyom. Szabadka és Halas között van egy terület, amelyről egyik város sem tudja, hová tartozik. Én ott szívesen megtelepednék. A császárné bólintott, Orczy pedig gazdagabb lett egy birtokkal.

Nem sokkal a nevezetes tánc után nagy ünnepségre készült az udvar. Czobor eldicsekedett, hogy a mulatságon övé lesz a legpompásabb ruha. A hír eljutott egy osztrák gróf fülébe is. Az osztrák fogadást ajánlott a magyar grófnak, hogy az ő ruhája szebb lesz.
– S mi legyen a tét? – kérdezte Czobor.
– 1000 arany – válaszolta az osztrák. – S ráadásként a nyertes ülhet a fogadáson őfelsége mellett.
– Legyen! – bólintott Czobor. – Feltételek? – Sem drágakövet, sem gyöngyöt nem lehet díszítésnek használni. A döntőbírák pedig az udvar legelőkelőbb emberei legyenek.
– Rendben – monda a magyar, s azzal kezet ráztak.
Elérkezett az ünnepség előestéje. A bírák elfoglalták helyüket a fényes teremben és szólították a két grófot, hogy mutassák be ruhájukat. Feldobtak egy aranypénzt, így elsőként az osztrák grófon volt a sor. A ruha selyemből, brokátból és bársonyból készült, gazdagon átszőve arannyal. A szabása tökéletes, m intha csak a g rófra öntötték volna. A bíráknak tátva marad a szájuk a csodálattól.
Aztán Czobort hívatták. A gróf egyszerű zsinóros magyar mentében jelent meg, s szálfaegyenes tartással megállt a bírák előtt. Azok meg csak néztek, s nem értették, mi van ezen a ruhán rendkívüli. Már épp ki akarták hirdetni a győztest, mikor Czobor kigombolta a mentéjét. A bírák ámulva látták, hogy a ruha bélése egy festmény. Ahogy jobban megnézték, már azt is látták, hogy nem is akármilyen! A híres olasz festő, Corregio műve volt!
A másnapi ünnepségen Czobor ülhetett a császár mellett. Ugyanaz a mente volt rajta, csak a zsebe dagadt az 1000 aranytól. A felséges úr fülébe is eljutott a pletyka a fogadásról. Kicsit fitymálva nézte az egyszerű ruhadarabot, aztán gúnyosan elmosolyodott:
„Ezek a furfangos magyarok aztán megérik a pénzüket” – gondolta, majd egy kézmozdulattal megadta a jelet az ünnepség kezdetére. 

 

Hallgassa meg online