Dóry József, a Csárdáskirály, nóta énekesi munkássága

Dóry József elemi és polgári iskoláit Szabadszálláson végezte el. Gyermekként sokat segített Kiss József kereskedő üzletében. Így szerzett némi zsebpénzt. Már ekkor megmutatkozott szép, tiszta hangú éneklő tehetsége és kiemelkedő számtani-matematikai tudása.

Nyolc éves korától énekelt a református templomban, mint előénekes, sőt temetéseken is. 1923-ban, a nagy költő születésének 100. évfordulóján avatták fel a községháza falára felhelyezett Petőfi emléktáblát, melynek leleplezésekor, a tizenkét éves Dóry József szavalta Petőfi Sándor, A hazáról c. versét. Nem véletlenül tartotta példaképeinek Petőfit, József Attilát és Szász Károlyt, a település nagyjait.

1934. január 21-én, a Magyar Rádió énektehetség kutató versenyének döntőjén Sárdi Jánossal megnyerték a pályázatot.

Elvégezte a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolát. Ezt követően kezdődött, és a kitartása, küzdelmei eredményeként fokozatosan ívelt felfelé énekesi pályafutása. A tanulásban, az útkeresésben, szerepléseiben sokat segítették pályatársai. Sokat énekelt a rádióban, gyakran szerepelt élő adásban.

Az ötvenes években, megszakítva a bankszakmát, a Debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, szabad idejében az Arany Bika Szállóban énekelt. A Magyar Rádió „Szív küldi szívnek szívesen” műsoraiban szinte minden adásban énekelt a hallgatók kívánsága szerint. E műsor tette közismertté és népszerűvé itthon is, külföldön is. Ő lett a csárdáskirály, a csárdások, nóták derűs ízes, hiteles előadója. Az ország minden tájáról hívták és ő ment, ahová csak tudott, hallgatói felvidítására.  

Élete során számos elismerésben részesült: SZÖVOSZ (Szövetkezetek Országos Szövetsége) aranyérem, Magyar Televízió Nívó díja, SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) díj (1986.), Szocialista Kultúráért Kitüntetés, Szabadszállás díszpolgári címe (1986.), a Magyar Köztársaság aranykoszorúval ékesített Csillagrendje (1992).