Uszódi táncok – Uszódi Gubbantós
Uszód községben nagy múltra tekint vissza a hagyományőrzés, melyről kevés írásos dokumentum maradt fenn, de a régi nóták és tánclépések nemzedékről nemzedékre szállnak.
Uszód községben nagy múltra tekint vissza a hagyományőrzés, melyről kevés írásos dokumentum maradt fenn, de a régi nóták és tánclépések nemzedékről nemzedékre szállnak.
Benedek Sándor uszódi parasztköltő életrajzában olvashatjuk az első írásos említést a néptánccal kapcsolatban. Az uszódi tánc egyik híres eleme a gubbantós, mely jellegzetes friss csárdás, a Duna-menti friss csárdások közül a legkülönlegesebb. A nyugati táncdialektusok területi jellemzőiből a lent hangsúlyos forgást őrzi, míg a párelengedő csalogatás és a lippentős motívum kelet-dunántúli hatásokat mutat. Itt tartják a nőt a leghosszabb ideig a levegőben és itt emelik a legmagasabbra, mely egy igen látványos elem. A gubbantós annyit takar, hogy a friss csárdás során a nő és a férfi egy jellegzetes rogyasztó mozdulattal táncol. Uszódon a példaértékű hagyományőrzés egyik kiemelt részét képezik az uszódi táncok, melyekre a település méltán büszke.
