HARTAI-DUNA-ÁG

A közelben közkedvelt kirándulóhely a Harta melletti Duna-szakasz, ahol fürdeni és horgászni is lehet. A Hartai-Duna-ág menti erdők területe 1996 óta helyi természetvédelmi oltalom alatt áll, és a Natura 2000-hálózat része. Itt található az EuroVelo 6 nemzetközi kerékpárút Solt-Kalimajor és Harta közötti szakasza.
A kerékpárút a Duna mentén, a nyári gáton halad, így bepillantást enged a táj szépségeibe, élővilágába.
A kerékpárút déli szakasza kisebb körtúrára is alkalmas, vagy el lehet kerekezni rajta egészen a Szelidi-tóig.

A Kalocsai Sárköz

A Duna menti települések élete szorosan kapcsolódott a vízhez. A víz határozta meg életmódjukat, gazdálkodásukat évszázadokon keresztül. Kalocsa város mocsarak közti szigeteken feküdt, külső határa kisebb-nagyobb szigetekből állt. A 18. sz. végéig a vízimalmok gabonát, búzát őröltek, a 19. sz. elején kezdtek áttérni a jövedelmezőbb paprikaőrlésre, ami az 1930-as évekig tartott, 1958-ban az utolsó vízimalom is eltűnt a környék vizeiről, s vele együtt megszűntek a helyi superok, népi, kézműves kismesterek, akik vízi eszközöket, vízimalmokat készítettek. . A vízi kereskedelem azonban tovább élt. Ahol a nagyhajózás nem volt kifizetődő, ott jellemző volt a dereglyézés, part menti kishajózás, árufuvarozás.

A környék két legjelentősebb hajóállomása még napjainkban is működik, a meszesi, és a barákai. Meszes hajókikötő innen kapta a nevét is, a meszes hajók, mészkövet szállító hajók kikötőhelye volt. A kikötő közelében égették ki a meszet, s innen látták el a környéket.

Baráka fatelep volt, ahol főként az épületfával kereskedők helyezték, és tárolták áruikat. A 18. sz. második felétől a 19. sz. végéig tartó gátépítési, és folyamszabályozási munkák következtében a Duna gátak közé lett szorítva, régi ágait lecsapolták, kiszárították.  Egykor Kalocsa határát számos kisebb- nagyobb Duna- ág  szelte keresztül, napjainkra már száraz vízmeder, fok. Az egykori vízjárta területek, fokok megszűntek, jelentős részükön ma már mezőgazdasági művelés folyik, s csak időnként borítja újra víz.

A táj növényzetét is a víz alakította ki, táplálta a mellékágakat, vízfolyásokat, tavakat. Ártéri erdők, mocsaras rétek, nádasok, vizenyős kaszálók, legelők keletkeztek, élőhelyet nyújtva minden növény, és állatfajnak. A Duna szabályozása után ezek az élőhelyek jelentősen leszűkültek, megváltoztak.

A Duna árterén, pionír, üde, és nedves élőhelyein puhafás ligeterdők, és az ártéri magas kórós pionír növényzet a jellemző. Az élőhely típus, növényzet legmeghatározóbb tényezője a folyó vízjárása, és a csapadékviszonyok alakulása. Számos védett növény, és állatfaj él a folyó árterében, és környezetében:

A tavasz hírnökei, a március- áprilisban virágzó, kék virágú duna-völgyi csillagvirág, és a sokak által már ismert hóvirág.

A hullámtér erdeinek legkevésbé háborgatott részein költ a fekete gólya. A réti sas az 1800-as évekig Közép – Európa sík vidékein még mindenütt gyakori volt, mára állományuk jelentősen lecsökkent, az utóbbi két évtizedben magyarországi állománya újra növekszik. A barna kánya fészkét még az emberi lakóhelyektől távol is gyakran béleli rongydarabkákkal.

Farágásaikról könnyen felismerhető az eurázsiai hód jelenléte. A hódok üregekben, hódvárakban laknak, amelyet a partfalba ásva készítenek el, s bejáratuk a víz alatt található.

A Dunában él az egyik ritka halfajunk, a dunai ingola. A dunai állományát leginkább a vízfolyásokon épített duzzasztók, és vízszennyezések veszélyeztetik. A kisebb- nagyobb felszíni vizekben található a vöröshasú unka. Március végén április elején kezdődik a szaporodási időszakuk,  és ilyenkor,  elsősorban éjszaka lehet hallani a nőstényeket hívogató hímek alkotta kórust.

Az üde rétek, hullámterek lakója a nagy tűzlepke. A hímek szárnyai lángvörösek, a nőstényé aranypiros, csak napfényben aktívak. A fűz- nyár ligeterdők holt fáiban él a skarlátbogár. Fennmaradása a megfelelő mennyiségű, és minőségű holt, álló, vagy fekvő törzsek jelenléte. Az öreg tölgyfák közelében találkozhatunk a nagy szarvasbogárral május- június hónapban, rajzásuk idején.

„ Kérlek ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, 
  ne hagyj ott semmit, csak a lábnyomodat,
  ne ölj meg semmit, csak az idődet!”