BUGAC

A nemzeti park legnagyobb és domborzatát tekintve is legváltozatosabb területe Bugac, mely Kecskeméttől délnyugatra fekszik. A turizmusnak mai napig kedvelt célterülete. Bugac nemcsak természeti látványosság, hanem kultúrtörténetünk egy darabjának, a szilajpásztorkodás és a tanyai gazdálkodás emlékeinek hordozója is.
Itt rendezik meg évente Közép-Európa legnagyobb hagyományőrző fesztiváljait (Kurultáj, Ősök Napja), melyek minden év augusztusában ezreket vonzanak a pusztaságba.

Bugacon az egykori monostor romjai (Aranymonostor) és a mellette felépülő bemutatóhely az Árpád-kori időszak helyi vonatkozásaival ismerteti meg a látogatót. Az Alföldfásítási Múzeum pedig a homokfásítás 19–21. századi folyamatait dolgozza fel.
A Karikás Csárdánál léphetünk be a homok birodalmába, a bugaci pusztára. Neve hallatán talán sokaknak egy fátlan, asztallap simaságú puszta képe jelenik meg, de a valóság más. A területen két nagy buckavonulat húzódik végig. A gerincek és völgyek közti relatív szintkülönbség elérheti a 20 métert is.

A legnagyobb kiemelkedések mindig fontos szerepet játszottak az ott élő emberek életében. Ezt tükrözi a nevük is: Messzelátó-hegy, Lóállás, Betyár-állás, Pipagyújtó-hegy. A buckasorokat északkelet felől a bugaci puszta váltja fel. A terület azonban itt sem teljesen sík. Az egyre szárazabbá válás miatt innen is eltűntek a szikes tavak, és velük együtt száradtak ki a buckaközi semlyékek és lápok.
Jellemző növénytakarója a nyílt homokpusztagyep. Az itt kialakult szárazságtűrő borókás-nyáras
erdőket nevezik ősborókásnak. Az elmúlt két évtized hatalmas erdőtüzei Bócsán 1600, Bugacon 1000 hektáron pusztították végig ezt a homoki csodavilágot.