Ransonnet-Villez Elisa munkássága
Ransonnet-Villez Elisa Ausztriába vándorolt francia arisztokrata családból származott, aki házassága révén költözött Magyarországra, majd férje, Nemes Nándor 1894-ben bekövetkezett halála után sem tért vissza szülőföldjére, hanem a család tassi (szenttamási) birtokán és Budapesten élt.
Ransonnet-Villez Elisa Ausztriába vándorolt francia arisztokrata családból származott, aki házassága révén költözött Magyarországra, majd férje, Nemes Nándor 1894-ben bekövetkezett halála után sem tért vissza szülőföldjére, hanem a család tassi (szenttamási) birtokán és Budapesten élt.
Gyermektelen özvegysége idején életét kizárólag a művészetnek szentelte. Kezdeti tanulmányait kiváló mesterektől kapta. Az arcképfestésben először Vastagh György, később Angeli Henrik volt a mestere, akik vezetése alatt olyan haladást ért el, hogy műveit nemcsak a hazai, hanem a külföldi tárlatok is szívesen fogadták. Nemes Eliza festményei között találunk csendéleteket és enteriőrképeket is, azonban művészi tevékenységének nagy részét a portré műfajában alkotta. Parlamenti képviselő férje politikai szerepvállalása is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a bárónő néhány kiemelkedő közéleti személyiség arcképét is elkészítette, mint például Deák Ferencét, Csáky Albinét és Liszt Ferencét. A festőnő halála után, 1899-ben a Műcsarnokban mutatták be a hagyatékában fennmaradt több mint kétszáznegyven művét: festményeket, tanulmányokat, grafikai munkáit. A korabeli sajtó a kiállított képek változó színvonalát és a művésznő karitatív tevékenységét emelte ki. Brixenben hunyt el, majd Kolozsvárra hozták hamvait, és itt a piaristák templomának kriptájában helyezték el. Nemes Eliza grófnő a művészetek ismert pártolója volt. Végrendeletében 10000 forintot hagyott e célokra, s felkérte Benczúr Gyulát, hogy az összeg kamataiból a fiatal tehetségeket segítse. Jótékonysága a környéken is ismert volt: 30 ezer koronás alapítványának segítségével hozták létre a kunszentmiklósi kórházat a XX. század elején.
