Hercegszántói Vodica-Máriakert kegyhely

Történt egyszer, hogy miközben szénát kaszáltak a réten, az egyik imádságos életet élő férfi elment a kútra vizet merni. Amint fölé hajolt, hogy korsóját kötőfékén leengedje, a víz váratlanul hullámzani kezdett, majd hirtelen fényesség lett, és a kútban egy képet látott, amely Szűz Máriára és a kisded Jézusra hasonlított. Ekkor a kép hirtelen megváltozott, s azt látta, hogy egy asszony kislányt tart az ölében. Azonnal visszament a többiekhez és elmondta nekik, hogy mit látott. Mindnyájan a kúthoz siettek, ám ők semmit sem láttak. A férfi elszégyellte magát, hogy a többiek nem látják, amit ő. 

Amikor otthon elmesélték a történteket, egyesek elhitték, mások nem. A férfinak azonban nem volt nyugta, éjjel sem tudott aludni. Másnap ismét elment a kúthoz, ahol újra az a kép fogadta, mint az előző napon. Gondolkodóba esett, amikor eszébe jutott, hogy Kisboldogasszony napja közeleg és ekkor felötlött benne, hogy valójában Szent Annát látta a kisded Máriával.

Összesen három alkalommal látta ugyanazt a képet, ennek jeleként egy fűzfát ültettek azon a helyen. A kutat bekerítették, és egy kápolnát építettek Szűz Mária tiszteletére. Különböző helyekről akkoriban lovas kocsin érkeztek ide a zarándokok, akik imádkoztak, énekeltek, és itt töltötték az éjszakát, ünnepelve Szűz Máriát (Nebojszki L., 2006.).

A jelenések egyházi kivizsgálást követően, 1838-ban az akkori kalocsai és bécsi érsek, Klobusiczky Péter (1823-1843 között volt főpásztor) szentelte fel és hivatalosan is kegyhelynek ismerte el. Később 1882-ben épült a jelenés helyén egy kápolna.