Hercegszántó

A település a Dunától 12 km-re, Bajától 29 km-re délre az 51. számú főút mellett, közvetlenül a szerb határnál fekszik. A mai Hercegszántó helyén már Szent István idejében volt egy helység: Zantow néven, Szent István ezt a veszprémvölgyi apácáknak adományozta, az itt lévő kápolnával és 30 házzal együtt. 1323.-ban egy bátmonostori beiktatásnál szereplő első elismert név: Szántói Dömötör, 1405-ben Hercegh Péter birtoka volt Szekcsővel, Dávoddal / akkor még Dauth / Dus, és ténye nevű földesúrról nevezték el a községet, Hercegszántónak , nem pedig a főhercegi birtokról, mint a köztudatban él. 1658-ban újból Szántó néven szerepel. Az érseki levéltárban 1679-ben is Szántó néven van felemlítve. Ekkor 47 gazda lakott benne. 1830-as években 27 szerb család élt Szántón. A Baja – Bezdán között épült tápcsatorna szerződését 1870-ben írta alá Türr István akinek rokona volt községünk régi főjegyzője, Odry Andor. A tápcsatorna 1874-ben készült el és adták át a forgalomnak. Ez a csatorna Hercegszántó életében fontos szerepet játszik. A község neve 1904-ben újra Hercegszántó lesz egy miniszteri rendeletre. Ugyanakkor az országos törzskönyvbe felvették a határában levő Rasztina / Haraszti / nevű pusztát is. A község bajai – bezdáni tápcsatorna között mocsras, nádas rét terült el, ahol még öregapáink nagy halakat fogtak. A római katolikus plébánia kertje végén csónakba ülve Mohácsig lehetett hajókázni. 1878-ban a mostani Pap-tanyától a Sirók tanyáig húzódó erdőt a kincstár kivágatta, és a földet eladta a Hercegszántóiaknak. A Szántova név úgy keletkezett (1773), hogy a magyar „Szántó” helynév a szerbhorvátban képzővel bővült. A Hercegszántó névalakot hivatalosan 1904-ben vették be. A helyi szerbek legendája szerint a falu a "sante" (ejtsd: szánte) jégtábla szóból ered, mivel a szájhagyomány szerint a falut télvíz idején a zajló Dunán jőve alapították meg.