Darányi Ignác szellemi hagyatéka

Tizenhét éves korában a tassi református templomban konfirmált. A budai főgimnáziumban 1867-ben érettségizett, azután a pesti egyetemen jog- és államtudományi ismereteket hallgatott, majd ügyvéd lett. Politikusi pályáját 1881-ben kezdte, akkor választották meg a Szabadelvű Párt tagjaként Budapest II. kerületének országgyűlési képviselőjévé. A parlament különböző szakbizottságaiban végzett munkát. 1893-ban kinevezték a Szabadelvű Párt alelnökévé. 1895 elején a képviselőház alelnöki székét nyerte el, az év végétől pedig megbízást kapott a Földművelésügyi Minisztérium irányítására, ezt a feladatát két ciklusban – 1895. november 2-től 1903. november 3-ig és 1906. április 8-tól 1910. január 17-ig – tizenkét éven át látta el. Sokan „nemzetgazdának” nevezték. Szívós munkájának és kitartásának köszönhette, hogy a politika irányát alapvetően meghatározó körök befogadták és általában bírta bizalmukat. Eszmerendszerét, gondolkodását a kiegyezés eredményeinek feltétlen védelme, a mezőgazdaság érdekeinek figyelembevételével megvalósuló harmonikus gazdaságfejlesztés, a magyarság gazdasági, politikai, kulturális fölényének megőrzése, továbbá a vallási türelem jellemezte. Darányi Ignác nemcsak politikusként, hanem birtokosként is ismerte a mezőgazdaságot. A Tassi Református Egyházközségnek haláláig tiszteletbeli főgondnoka volt. 1927. április 27-én halt meg. Végakaratának megfelelően a tassi református temető Darányi sírkertjében nyugszik.