Bak-ér
A Bak-ér az ős-Duna-ág egyik mellékfolyója, mely az évszázadok során hordalékával feltöltötte a Felső-Kiskunság jelentős területeit, amely ma a Kiskunsági Nemzeti Park része.
A Bak-ér az ős-Duna-ág egyik mellékfolyója, mely az évszázadok során hordalékával feltöltötte a Felső-Kiskunság jelentős területeit, amely ma a Kiskunsági Nemzeti Park része.
A feltöltés következtében a folyó egyre keskenyebb mederben helyezkedett el, míg a két partjára települő Kunszentmiklós a szérűskertek, majd lakások építésével ezt tovább szorította. A török idők után a vízhozama jelentősen csökkent, míg az 1930-1933-ban megépített „Átok-csatorna” (Dunavölgyi-főcsatorna) minimálisra csökkentette az átfolyást. Súlyos környezeti katasztrófát eredményezett a Bak-ér belvárosi szakaszának lefedése és betoncsőbe terelése, hiszen ezzel megszüntette a hajszálcsövességre és a vízpárolgásra alapuló egyensúlyt. A Bak-ér környéki házak pincéiben megemelkedett a vízszint és megváltozott a belváros mikroklímája.
A Bak-ér mint a dunai árterület egyik élő vízfolyása az 1970-es kunszentmiklósi szennyvíztisztító-telep építés miatt felduzzasztott XXX-as csatorna magas vízszintje következtében lefolyástalanná vált. Ennek a nagymértékű autotrofizáció lett a következménye, s a benne élő csík- és menyhalak pusztulását eredményezte. A Bak-ér élővilága gyakorlatilag elpusztult. A következő évtizedben lefedett Bak-ér tovább rontotta ezt az ökológiai állapotot. A mederkotrás elmaradása két évtizeden keresztül, illetve a Bak-ér átfolyásának meggátolása a folyócska ideiglenes halálához vezetett. Az elmúlt tíz esztendőben a mederkotrások és a betáplálás következtében a Bak-ér újra élővé vált. Részleges kibontása bár óriási költséget jelent, mégis elodázhatatlan. A Bak-ér az eredeti Kunszentmiklós látványának szerves része, öröksége és értéke.
