Kunpusztaiság
A „kunkerekegyháziság”, illetve ma a „kunpusztaiság” a természetközeliség, a hagyományos, zárt paraszti életforma nyomán megjelenő „lassú turizmus.
A „kunkerekegyháziság”, illetve ma a „kunpusztaiság” a természetközeliség, a hagyományos, zárt paraszti életforma nyomán megjelenő „lassú turizmus.
![](https://www.bacskiskun.hu/storage/gallery-items/February2023/900GkQDL2pvga4bqYZ5LainccOsquV7zx-metaS2VyZWtlZ3low6F6YV9LdW5wdXN6dGFpc8OhZ18wNC5qcGc=-.jpg)
![](https://www.bacskiskun.hu/storage/gallery-items/February2023/900GkQDL2pvga4bqYZ5LainccOsquV7zx-metaS2VyZWtlZ3low6F6YV9LdW5wdXN6dGFpc8OhZ18wNC5qcGc=-.jpg)
Azaz lovas és gyalogos turizmus, a környezeti értékeket előtérbe helyező, a kultúráját fenntartani kívánó nyitott életforma és szemlélet megtestesítője. A pusztatemplomi harangszó révén jelen van az örökkévalóság felé irányuló, tájba illő vallási (transzcendens) kultúra is, amely a változatlan krisztusi üzenet hirdetésére új kifejezési formákat is igyekszik találni. A terület a Felső-Kiskunságra jellemző hagyományos tanyás gazdálkodó életforma és tájhasználat színtere volt az 1800-as évek közepétől az 1950-es évekig. Sok kerekegyházi polgárnak, családnak a gyökerei ide nyúlnak vissza, vagy éppen földjük volt (van) a területen. A megmaradt (1901 óta folyamatosan istentiszteletek helyként szolgáló) református pusztatemplom, mint helyi védettség alatt álló építmény, a történelmi múlt mába való átvivője. A turizmus ismertté tette Kunpusztát a tágabb közvélemény előtt és a lovas vendégfogadó tanyák révén külföldi vendégek előtt is.