Bukovinai székely szálán varrott hímzések
A bukovinai székelyek 1946-47-ben Tolna, Baranya és Bács-Kiskun megye kiürített falvaiban telepedtek le. Csátaljára Istensegítsből jöttek, s hozták magukkal a bukovinai székely mintakincset.
A bukovinai székelyek 1946-47-ben Tolna, Baranya és Bács-Kiskun megye kiürített falvaiban telepedtek le. Csátaljára Istensegítsből jöttek, s hozták magukkal a bukovinai székely mintakincset.
Az 1963-ban alakult Csátaljai Díszítőművészeti Szakkör tagjai a múlt század 60-as, 70-es éveiben végigjárták a falu székelyek lakta házait és kutatták az eredeti székely, még fellelhető hímzéseket, motívumokat. A legtöbb mintát párnavégeken találták, de volt abroszon, lepedőaljon, takargatón is. A megörökítés nem volt egyszerű – hiszen fényképezőgép, fénymásoló hiányában – a helyszínen rajzolták le az ősi mintákat. Eredeti székely motívumokkal dolgoznak, a bukovinai székely ősi mintákat használják. Varrnak asztalterítőt, falvédőt, asztali futót, párnát, blúzt, ruhát, egyházi textíliát, stb. Legkedveltebb mintáik a kakastarélyos, tányéros, csillagos, vízfolyásos, tulipános, vaskapcsos, oltáros. Tolna és Baranya megye székelyek lakta településein inkább a szövés terjedt el. A szálán varrott (fonottas) hímzést szinte csak Csátalján varrják, ami hasonlít a keresztöltéshez, ezért sokan összetévesztik azzal. Hosszú, fáradtságos munka egy-egy terítő, párna elkészítése – értéke felbecsülhetetlen. Lengyel Györgyi 1981-benmegjelent Keresztszemes kézimunkák című könyvében 14 csátaljai hímzőasszony (közülük ketten a Népművészet Mestere címmel rendelkeznek) 34 kézimunkája szerepel.
