Szilády Áron életműve
Szilády Áron (Ságvár, 1837. november 3. – Kiskunhalas, 1922. március 20.) református lelkész, irodalomtörténész, nyelvész, orientalista és a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.
Szilády Áron (Ságvár, 1837. november 3. – Kiskunhalas, 1922. március 20.) református lelkész, irodalomtörténész, nyelvész, orientalista és a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.
1857-től Gimnáziumi évei alatt Kiskunhalason és Nagykőrösön tanult. 1853-tól teológiát hallgatott Debrecenben. 1857-től – a török nyelv elsajátítása céljából – Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában tartózkodott. 1858-ban került a göttingeni egyetemre tanulni.
1863-tól haláláig lelkészként szolgált Kiskunhalason. 1885-ben a dunamelléki református egyházkerület főjegyzője lett. 1865 és 1878 között a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője. Saját bevallása szerint 27 nyelven írt és olvasott. 1861-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1876-tól rendes tagja is volt. Tevékenységének köszönhetően 1892-től új épületbe költözhetett a helyi gimnázium, 1893-tól haláláig volt az Irodalomtörténet Közlemények szerkesztője. 1896-ban a budapesti és a kolozsvári egyetem díszdoktorává avatták.
A tudományos életben kiemelkedőt alkotott. A korszak egyik legfontosabb turkológusa.
