Petőfi Sándor, avagy a Petrovics család Szabad-Jakabszállás pusztához fűződő kapcsolatai
BKMÖL V. 376/a Szabadszállás mezőváros iratai hitelesen bizonyítják, a Petrovics család 1818-1841 között szabadszállási lakosként volt nyilvántartva.
BKMÖL V. 376/a Szabadszállás mezőváros iratai hitelesen bizonyítják, a Petrovics család 1818-1841 között szabadszállási lakosként volt nyilvántartva.
Petrovics István eltökélten törekedett a kiskunsági letelepedésre és a kiskun privilégiumok megszerzésére. Az 1818. évi házasságkötésük után nyomban Szabadszállásra vitte haza ifjú feleségét Hrúz Máriát. Hamarosan kérvényezte hogy concivilisáltasson. Szabadszállás Városától a letelepedési engedélyt megkapta s nagy szorgalommal hozzálátott az otthonuk megteremtéséhez. Rövidesen házat vásárolt, majd bérleteket, földeket.
A szépen gyarapodó család 1828-ban Szabadszálláson 40 Ft-os redempciós földet tudott vásárolni, s ezzel belépett a kiváltságos kiskun redemptusok sorába! A szabadszállási redempciós földhöz egyéb jogok, különféle redemptus jogok is társultak. A redemptió arányában, annak megfelelő számú jószágot legeltethetett a szabad-jakabszállási pusztán.
A Petrovics család Szabadszállás és Félegyháza között, különösen az 1824-1830-as esztendők során rendszeresen erre közlekedett, Kecskemét városába és annak környékére is igen sokat jártak. Petőfi Sándornak a tágas puszta, a végtelen horizont, a szabadság és a pusztai élet iránti rajongása ezekből az úttalan utazásokból, a kora gyermekkori élményekből táplálkozik.
Petőfi Sándor: Kiskunság
Hova szívem, lelkem
Mindig mindenhonnan vissza-visszavágyott,
Ujra láttam végre születésem földét,
A szép Kiskunságot!
Bejártam a rónát,
Melyet átölel a Tisza-Duna karja,
S ölében, mint kedves mosolygó gyermekét
Az anya, ugy tartja.
