Móra Ferenc írói munkássága, kiemelve az alföldi paraszti életet megörökítő műveit

Az elemi iskola elvégzése után a helyi gimnáziumba került. Ekkor írta első, félegyházi ihletettségű verseit tanítványához, első szerelméhez, majd későbbi menyasszonyához. Tanári diplomát a budapesti egyetem bölcsészkarán szerzett. Ezekben az években már jelentek meg írásai az Új Időkben és a Félegyházi Hírlapban. 1902-ben állást kapott a szegedi Napló szerkesztőségében, 1905 és 1912 között az Én újságom című gyermeklapnak is dolgozott. 1904-ben könyvtárnok lett a szegedi kultúrpalotában Tömörkény István mellett – akinek hatására régészkedni kezdett –, majd 1917-ben ő lett a Városi Múzeum igazgatója. 1920-ban jelent meg A Kincskereső kisködmön című regénye, amely a gyermek Mórát megszemélyesítő Gergőhöz kapcsolódik. 1922-ben a Kultúra Lapkiadó Vállalat igazgatója felkérte egy regény megírására, ekkor született meg a Négy apának egy leánya, mellyel Móra elismert, sikeres regényíró lett. Az Ének a búzamezőkről az egyik legjelentősebb magyar háborúellenes regény. A harmincas évek elején fizikai ereje fogyóban volt, de 1932-ben még megírta Aranykoporsó című történelmi regényét, melynek első példányát díszdoktori disszertációjaként a szegedi egyetemnek ajánlotta. Az író 1934. február 8-án hunyt el. Félegyházán szeretett volna nyugodni, de Szegeden helyezték örök nyugalomra. Móra közvetlenül halála előtt rendezgette könyvvé önéletrajzi írásait. Halála után került a könyvesboltokba a Móra Ferenc hátrahagyott művei díszkiadása sorozat, melynek egyik kötete Daru utcától a Móra Ferenc utcáig címmel ekkor látott először napvilágot.