Magyar Szablya
A Magyar Szablya, mint eszköz a honfoglalás korától számítva a magyarok által terjedt el világszerte, és lett méltán híres, megalapozván ezzel országunk kardvívásának alapjait. A szablya egyélű, görbe kard, melynek külső éle ki van élesítve.
A Magyar Szablya, mint eszköz a honfoglalás korától számítva a magyarok által terjedt el világszerte, és lett méltán híres, megalapozván ezzel országunk kardvívásának alapjait. A szablya egyélű, görbe kard, melynek külső éle ki van élesítve.
Hosszúsága 70-90 cm, ebből a penge hossza 60-65 cm-nyi. A legtökéletesebben ívelt pengéjű fegyver minőségét annak görbülete, tömege, súlypontja, a penge minősége, a markolat tengelye határozta meg. A fegyver szépségére legalább annyira ügyeltek, mint harci képességére. Kialakult az a nézet, hogy minél szebb és pompásabb, tulajdonosa annál kiválóbb, így az árulkodott hajdani viselőjének társadalmi és vagyoni helyzetéről is. Sok esetben legendák lengték körül a híres magyar szablyát, mely Belső-Ázsiából és Kínából származik. Európába az ázsiai lovas népekkel került be (könnyű lovassági fegyver), melyben oroszlánrésze volt a magyaroknak. Előnye, hogy kisebb erő kifejtésével is mélyebb sebeket ejt, mint az egyenes kard. A szablya történelmünk szerves része, elődeink egyik legfőbb fegyvere volt.
Kép forrása: KKJM Történeti Gyűjtemény, ltsz. 87.1.2. Kard (Tormássy Szávits Sándor hagyatéka)
71.1.1. Kardbojt (Gömöry Frigyes hagyatéka)
