Katymári téglavető földtani képződmény természeti emlék

A szelvény globális unikális jellegét az adja, hogy a világ felszínének 10-11 százalékát alkotó löszös üledékek esetében itt fejlődött ki a legvastagabb rétegsor az utolsó löszképződés során. Nyugat- és Közép-Európában nincs is párhuzama a katymári (és a madarasi) szelvénynek, csak kínai és ukrajnai löszterületekkel vethetőek össze.

A szelvény különlegességét erősíti, hogy a löszrétegeket vékony kifejlődésű talajképződési szintek szakítják meg, jelezve, hogy 46. szélességi kör környezetében a talajképződés és a löszképződés között igen rövid idejű, klíma által irányított átmenetek voltak. Egyértelműen rekonstruálható, hogy a vizsgált térségben a medence északi részéhez képest mindenképpen enyhébb, de jóval szárazabb környezet fejlődött ki a jégkori felmelegedési szintekben.

A katymári szelvény 8,000-10,000 naptári évvel hosszabb időintervallumot fog át, mint a madarasi, de adott időegységben a kisebb porakkumuláció, átlagosan 0,5 mm/év (szemben a madarasi 1 mm/év) ülepedési rátával vékonyabb löszös rétegek fejlődtek ki. Nemzetközi jelentősége hasonló, mint a madarasinak, a két szelvény csak együtt értelmezhető földtani és őslénytani szempontból. Mindkettő (a szeged-öthalmi szelvénnyel együtt) a belső-kárpáti löszövezet markáns megfogalmazásának színtere és bizonyítéka. Együttes védelmük nemzetközi és regionális érdek.