Kálmán Lajos népzenekutató munkássága
Kálmán Lajos 1921. szeptember 5-én született Szabadszálláson. A szülői házban a kultúra tiszteletét, az iskolában a kötelességteljesítés gyönyörűségét, a faluban a hagyományokat, szokásokat tanulhatta meg.
Kálmán Lajos 1921. szeptember 5-én született Szabadszálláson. A szülői házban a kultúra tiszteletét, az iskolában a kötelességteljesítés gyönyörűségét, a faluban a hagyományokat, szokásokat tanulhatta meg.
A Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán történelem, földrajz, néprajz szakon tanult, majd a Zeneakadémián orgona és ének szakon is diplomát szerzett. 1965-ben doktorált Kecskemét néprajzáról, népzenéjéről készített disszertációjával. A Kecskeméti Református Tanítónőképző Intézetben ének- és zenetanárként dolgozott 1947-től. A tanár úr mindig nagy érdeklődéssel fordult a Kiskunságban élő emberek világa, nyelve, kultúrája és az élő hagyományok felé. Népzenekutatóként a megyeszékhely környékén több mint 1500 népdalt gyűjtött, köztük a bugaci pásztorok dalait. „Kerékpáros népdalgyűjtőnek” hívták. Nevéhez kötődik az 1967-ben elindított Kecskeméti Népzenei Találkozók sorozata. Főállása mellett folyamatosan publikált, gyűjtött és folytatta aktív tevékenységét a református egyháznál. A kilencvenes években behatóan foglalkozott egyházzenével, zsoltárok keltek életre keze alatt. 1999. november 7-én hunyt el, sírjára barátja, Buda Ferenc költő faragta a kopjafát. Halála előtt néhány hónappal jelent meg a Kecskemét környéki népdalkincs kistükre című népdalgyűjteménye, a könyvbemutatón megénekeltette a közönséget. Életfelfogása, egész élete lobogás volt, sugárzó hivatástudattal, elkötelezettséggel, ez hajtotta, űzte újabb és újabb célok elérésére. A „csak tiszta forrásból” igényét tanítványai ma is szívükben hordozzák. Munkásságának elismeréseként 1993-ban Kecskemét díszpolgárává avatták.
