Kádár Lajos népi író munkássága
Kádár Lajos 1896. május 19-én született Tiszaalpáron. A kiemelkedő tehetséget Móricz Zsigmond látta meg benne. Alkotói munkássága alatt tizenhárom könyvet, körülbelül 100 novellát, valamint néprajzi cikkeket írt.
Kádár Lajos 1896. május 19-én született Tiszaalpáron. A kiemelkedő tehetséget Móricz Zsigmond látta meg benne. Alkotói munkássága alatt tizenhárom könyvet, körülbelül 100 novellát, valamint néprajzi cikkeket írt.
Főbb művei: Rozika, Taposóka, Halászok, Cigányok, Kujtor lelkek, Lidércsziget, Tyukász Péter, A doni halálbánya, Az istentelenek, A pusztán, Börtönnapló, Kolomp szól a ködben életrajzi regénye és az Ártatlanok című drámája. Az író eleinte cselédként dolgozott, majd bojtár is volt, miután 1912-ben Budapestre ment. Az első világháborúban katonaként vett részt, majd hadifogságba került. Az itteni élményeit A doni halálbánya (1936) című regényében írta meg. A kötet többek között azért aratott nagy sikert, mert a szerző a háborús élményeit a nincstelenek szemszögéből mutatta be. Több regénye és novellája jelent meg az 1930-as és 1940-es években, emellett számos elbeszélését publikálták a napilapok, folyóiratok. Kádár Lajos megjelent regényeinek többsége a szülőföld, Alpár és az azt övező puszták életéről szólnak népmesékre emlékeztető módon, ugyanakkor szociográfiai ismeretek birtokában mesél. A Kolomp szól a ködben című önéletrajzi írásában mutatta be Tiszaalpár szépségeit, a térség lakóinak emberségét. Tiszteletére emlékszobát rendezett be az önkormányzat, ahol helyet kaptak hagyatéki tárgyai, amelyek megidézik az alkotót. A könyvtár helytörténeti gyűjteményében megtalálhatók a jelenleg fellelhető művei. Nevét utca, közösségi ház és nyugdíjas klub viseli a településen. Az írót munkásságáért Tiszaalpár Nagyközség Díszpolgárává választották.
