Huszka József néprajzkutató, a történelmi Magyarország egész területére kiterjedő gyűjtő munkája

Ezután Désen, Zentán tanított, majd letöltötte sorkatonai szolgálatát. 1879 szeptemberében a sepsiszentgyörgyi polgári leány- és fiúiskola tanára lett. Tizenegy évig élt Székelyföldön. Rész vett a Székely Nemzeti Múzeum megszervezésében. Feltérképezte a középkori templomok falfestményeit, a székely népművészet és a magyar népi ornamentika kincseit. Félegyházán a szűcsmesterek mintáit gyűjtötte. Németországban és Franciaországban is járt tanulmányúton. 1890-ben a nagykállói főreáliskolában kapott állást, majd a budapesti piarista gimnázium tanára lett. A Műegyetemen meghívott előadóként tanította a magyar ornamentikát. Huszka a Magyar Néprajzi Társaság alapító tagja, a Magyar Iparművészeti Társulat, az Országos Képzőművészeti Tanács és a Rajztanárok Országos Egyesülete rendes tagja volt. Szerepet vállalt a Magyar Mérnök- és Építész Egylet, illetve a Régészeti és Embertani Társaság munkájában is. A vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte a „rajztanításra képesítő vizsgálatok országos bizottságának” egyik tagjává. Művei közül a legjelentősebb a Magyar ornamentika és A magyar turáni ornamentika története. A néprajzkutató Budapesten hunyt el 1934. március 31-én. A Magyar Néprajzi Múzeumban 2005-ben megrendezett kiállításon Huszka Józsefet mint a magyar népművészet egyik első felfedezőjét, gyűjtő- és dokumentáló munkásságát mutatták be. Kiskunfélegyháza díszpolgárának 2007 februárjában választották.