Bácsbokodi polgári és paraszt-polgári házbelsők freskói

Wittner Frigyes az édesapjánál tanulta ki a mesterséget. A tanoncéveket követően Olaszországban két éven keresztül csiszolta a tudását, elsajátította a freskókészítés rejtelmeit. 1910-ben önállósította magát, elsősorban templomfestéssel foglalkozott. 1923-ban Wittner Mártonnal együtt az ipartestület alapítói között találkozunk vele. 1924-ben Wittner Frigyest választották meg az ipartestület második elnökévé; egészen 1927-ig töltötte be ezt a tisztséget. E mellett községi képviselőként tevékenyen részt vett a község életében is. A nagy gazdasági világválság idején a Wittner család lehetetlen helyzetbe került, melyből csak egy kiutat láttak: Frigyes és Márton 1933-ban Argentínába vándorolt. Két év elteltével Márton hazatért az itthon maradottakért, de érkezését követően nem sokkal súlyosan megbetegedett, és többé nem tudta elhagyni a falut. Márton két leánya és Frigyes három leánya kivándorolt Wittner Frigyes után. Bácsbokod hajdan volt gazdagságának, a falu aranykorának ékes bizonyítékai az einfuhrok (száraz bejárók) oldalfalait és mennyezetét, illetve a tisztaszobák mennyezetét díszítő festmények. Számos polgári és paraszt-polgári ház őrzi a 80-100 évvel ezelőtt készült freskókat. A legrégebbi falfestmények Wittner Frigyes tehetségét dicsérik, jellemzően vallási témájú realista ábrázolások, míg a Wittner család emigrálásával keletkezett űrt Czimmermann Ádám naiv festészete töltötte be. Kiemelten fontos a gazdag polgári és paraszt-polgári építészet ékkövének számító freskók ismertté és megismertté tétele, hiszen az építészeten belül talán ezek vannak a leginkább kitéve a pusztulás veszélyének. Az időjárás kedvezőtlen hatásain túl minden mechanikai sérülés, legyen az bármilyen csekély, helyrehozhatatlan károkat okozhat a népi építészet ezen utolsó megmaradt emlékeiben.