A sváb sarok egyik gyönyörű településén járunk, amikor a Vörös-mocsár tanösvényre térünk, hogy megismerjük állat - és növényvilágát. Sétautunk végén szánjunk időt a helyi borok ízlelgetésére is a császártöltési pincesoron.  A tanösvényen a tőzeges mocsár jellemző életközösségeit, és a löszpartok madárvilágát figyelhetik meg a látogatók. Hossza: 2500 mMegközelítés: a tanösvény az egykori Császártöltés-kiscsalai Csala-csárdától indul az 54. számú főút 68 km-énél. (GPS: 46°27’ 3132” 19° 11’3227”)A mocsár a területet nem ismerők számára veszélyes lehet, ezért csak a kijelölt útvonalon, vagy szakvezetővel ajánlott látogatni.  Egész évben bejárható, látogatható terület, de ajánlott vízálló lábbelit és szúnyogriasztót használni, és jól jöhet a távcső is.  Állomások:1. A mocsár kialakulása2. A rovarvilágra épülő kétéltű és hüllő fauna3. A halak szerepe a táplálékláncban4. A nádasok és a nyílt vizek madarai5. A löszpart élővilága6. A környező erdők   Amit a Vörös - mocsárról tudni kell A két és fél  kilométer hosszú tanösvényen a tőzeges mocsár jellemző életközösségeit, és a löszpartok madárvilágát figyelhetik meg a látogatók.A tanösvény állomásain levő táblák ismertetik a mocsár kialakulását, a rovarvilágra épülő kétéltű és hüllő faunát, s nádasok és nyílt vizű tőzegbánya tavak madárvilágát, halait és a löszpartok megmaradt élővilágát. Császártöltés határában a löszpart alatt húzódik a Vörös-mocsár. A mocsár az egykori ős-Duna mederben keletkezett, több százezer évvel ezelőtt. A lassú feltöltődés folyamán több méter vastag tőzegtelepek képződtek. A tőzeget évtizedek óta bányásszák. Az így keletkezett tőzeg gödrökben fajokban gazdag vizes élőhelyek alakultak ki. A meredek löszfalakban parti fecskék és gyurgyalagok költenek.  A környékben az 1700-as években betelepített németajkú lakosság szorgalmas keze munkája nyomán szőlő-és borkultúra honosodott meg. A különleges zamatú borokat a löszfalba vájt pincékben érlelik. Császártöltés belterületén több mint 1000, a közeli hajósi pincefaluban önálló településformaként 1100, Nemesnádudvaron 700 pince sorakozik. A tájvédelmi körzetet érinti az Alföldi Kéktúra (Császártöltés belterületén) és a kék négyzet jelzésű túraút is. A Vörös-mocsár kialakulása A Duna-Tisza közi Hátság löszös nyugati peremvidéke, Császártöltés és Kecel között több mint 10 km hosszan meredek letöréssel 10-20 m-re magasodik a Duna-völgy fölé . Az ország egyik  egykor állóvizekben leggazdagabb területe volt ez a vidék, a Kalocsai Sárköz. Valamikor keresztül-kasul behálózták a fokok, erek, posványok, kisebb-nagyobb tavak, természetes úton lefűződött folyóágak. Az ármentesítések előtt évente kétszer-háromszor is elöntötte a területet a víz. A lecsapolások után gyökeresen megváltozott a táj arculata. A valamikor vízjárta területek helyén ma szántóföldek vannak. Az ártéri gazdálkodást felváltotta az intenzív szántóföldi növénytermesztés. Ennek az egykor gazdag vízi világnak egyik utolsó hírmondója a ma védett lápvonulat - az úgynevezett Őrjeg - középső része, a Vörös mocsár.  A Vörös mocsár (és a Kalocsai Sárköz) területén a jégkorszak elejétől jelentek meg az Ős-Duna folyóágai. A Kalocsa-mohácsi süllyedék újholocén kori erőteljes tektonikus mélyülése nyomán már végérvényesen dunai ártérré vált a terület. A lassú fejlődésű Duna-ágakban tömött, iszapos-agyagos üledékek rakódtak le. A jégkorszak után a lefűződött Vörös-mocsári folyóágakban gyorsuló feltöltődés indult meg. Ennek során a víz tükrét ellepte a növényzet, összezsugorította a vízfelületet, majd idővel az egész víztükör eltűnt. A hatalmas tömegű elhalt növényi maradvány felhalmozódott, lassan tőzeggé alakult. A tőzeg kitermelése már a 20. század elején megkezdődött, de csak az 1950-es évektől vált ipari méretűvé. Az ország legnagyobb tőzegbányája működött itt.  A Vörös mocsár 930 hektár területű része 1990 óta természetvédelmi terület. A tőzegbányászat megszűnésével a természet vette uralma alá a területet. forrás: knp.hu  

Kiskunmajsa és Tázlár között, az un. olajos úttól kőhajításnyira alakították ki az egy kilométer hosszú Tartós szegfű tanösvényt, mely az uniós védettségi szintet jelentő Natura 2000 területen vezet keresztül, ami helyi jelentőségű védett természeti terület is egyben. A homokfelszín és a növényvilág védelme érdekében egy 500 méter hosszú pallósoron juthatunk el a buckatetőn lévő megfigyelő toronyig, ahonnan szemet gyönyörködtető látvány tárul elénk: borókás-nyaras ligetek, lankás homokbuckák és galagonyák váltakoznak. Az ösvény innen egy telepített fenyő ültetvény sorai között vezet, mígnem eljutunk a hátsó pallósorig, ahol egy tereplépcsőt megmászva juthatunk fel a hátsó kilátóhoz, melyet körös-körül tartós szegfű tövek öveznek. A tanösvény végigjárása során a látogatók megismerkedhetnek a bennszülött tartós szegfűvel és élőhelyével, védelme érdekében – a LIFE program keretében tett – természetvédelmi erőfeszítésekkel, valamint a Natura 2000 hálózat jelentőségét is megismerhetik. Megközelítés: a Soltvadkert-Kiskunmajsa közötti úton, Tázlár és Bodoglár települések között a 16,3 km szelvénynél a táblával megjelölt földútnál kell letérni.(GPS: 46°32'13,76"N 19°35'23,767"E  WGS: 46,537145; 19,589937) Bejárható: egész évben, gyalogosan Látogatásra ajánlott időszak: a tartós szegfű virágzási ideje, júniustól késő őszig. Hossza: 1000 m A Tartós szegfű tanösvény csodája  Kiskunmajsa határában található a tartós szegfű egyik élőhelye, a bodoglári homokbuckák területe. A fokozottan védett tartós szegfű hazánk bennszülött növényfaja, amely kizárólag a Duna-Tisza közén fordul elő. Egyik legnagyobb állománya Bodoglár térségében található. A tanösvény az uniós védettségi szintet jelentő Natura 2000 területen vezet keresztül, mely helyi jelentőségű védett természeti terület is egyben. A homokfelszín és a növényvilág védelme érdekében egy 500 méter hosszú pallósoron juthatunk el a buckatetőn lévő megfigyelő toronyig, ahonnan szemet gyönyörködtető látvány tárul elénk: borókás-nyaras ligetek, lankás homokbuckák és galagonyák váltakoznak. Az ösvény innen egy telepített fenyő ültetvény sorai között vezet, mígnem eljutunk a hátsó pallósorig, ahol egy tereplépcsőt megmászva juthatunk fel a hátsó kilátóhoz, melyet körös-körül tartós szegfű tövek öveznek. A tartós szegfű 20-50 cm magas, az egész növény viaszbevonattól hamvasszürke. A száron átellenesen álló levelei 2-5 cm hosszúak, néhány mm szélesek. A virágok a szár végén magányosan, vagy kisebb csomókban állnak, a szirmok rózsaszínűek, 6-8mm hosszúak. A virágzás júniustól egészen a fagyokig tarthat, innen ered a „tartós” szegfű elnevezés. A hosszan tartó virágzás oka, hogy a virágok rövid kocsányon, tömött csomókban fejlődnek, de a virágzaton belül a virágok nem egyidőben nyílnak, maximum 4(-5) virág nyílik egyszerre. A nyárközepi-nyárvégi aszály teljesen visszavetheti a virágzást, azonban az augusztusban-szeptemberben érkező esők nyomán újból nyílásnak indulhat a növény. A tanösvény végigjárása során a látogatók megismerkedhetnek a bennszülött tartós szegfűvel és élőhelyével, a védelme érdekében LIFE program keretében tett természetvédelmi erőfeszítésekkel, valamint a Natura 2000 hálózat jelentőségét is bemutatjuk. A tanösvény a Bács-Kiskun Vármegye Értéktárába is bekerült a Kiskunmajsai Települési Értéktár Bizottság javaslata alapján 2018-ban. Szervezett, csoportos túrákra Kiskunmajsán a Tourinform Irodánál lehet jelentkezni. Az érdeklődők így túravezetővel nézhetik meg a Homokhátság természeti szépségeit. Elérhetőségek: Tourinform Iroda, Kiskunmajsa (Zárda u. 2.); telefon: (77) 481-327.  Mobil: 06 70 367 6768E-mail: tourinformmajsa@gmail.com, kiskunmajsa@tourinform.huhttp://kiskunmajsaturizmus.hu/)  A tartós szegfű fajvédelmi programról itt olvashat: www.tartosszegfu.hu  forrás: knp.hu    

A tanösvény a nádas élővilágáról, valamint a nádgazdálkodás szerepéről, hagyományairól ad információt. A Poszáta tanösvény Izsák - Soltszentimre, ökotúra a Kiskunsági Nemzeti Parkban. A madárvilág iránt érdeklődőknek nyújt élményt az Izsák határában elterülő Kolon-tó. A terület bejárására az Izsákot Soltszentimrével összekötő 12 km hosszú, sárga sáv jelzésű túraútvonalat és a hozzá kapcsolódó tanösvényeket ajánljuk. Hossza: 2000 méterMegközelítés: az izsáki vasútállomástól kb. hat kilométerre, sárga sáv jelzésű úton végighaladva érhetjük el a Kolon-tavi Madárvártát. A vártához közeli B. Bognár tanyánál található a tanösvény első állomása. Állomások:1. B. Bognár tanya2. Madárvárta3. Nádgazdálkodás régen és ma4. Madárlesen5. Odúbemutató6. Mozgás a nádas felett7. Telepített erdők8. Vizek parányai További információ: www.knp.hu

A tanösvény a Turjánvidék láp- és mocsárvilágát, az ember tájformáló szerepét és a terület növényritkaságait mutatja be a látogatónak.A tanösvény a Csikókertből indul. Az itt látható idősebb facsoportok a hajdani természetes erdők maradványfoltjai. A talaj nagy nedvességtartalma miatt jellemző fafajok a magyar kőris , a fehér nyár és a fehér fűz. Még ezek a kicsi erdőfoltok is számos madárnak biztosítanak fészkelőhelyet. Hossza: 1800 méterMegközelítés: a Kunszentmiklós-Kerekegyháza összekötő úton, Kunadacstól kb. 3 km-re. A tanösvény a Kunadacs előtti Adacsgyöngye sporthorgász centrumnál található un. Csikókertből indul. Állomások:1. Peszéradacsi rétek2. Csikókert3. Láprétek4. A megváltozott táj5. Növényritkaságok Az erdei pinty, a tengelic, a zöldike a lombkoronába, a fülemüle cserjeszintbe építi fészkét, mások az öreg fák üregeit választják. Az odúlakó madarak, mint például a búbos banka megtelepedését mesterséges odúk kihelyezésével segíthetjük. A baglyok az odvas fák mellett szívesen elfoglalják a romos épületek padlásait is. A szomszédos homokbucka falában gyurgyalagok telepedtek meg.  A földút mindkét oldalán a mélyebb fekvésű, vizekben gazdagabb területek élővilágát figyelhetjük meg. Az utat szegélyező nyárfák és fűzfák énekesmadaraknak nyújtanak otthont, táplálékot.A mélyebb részeken a magassásos társulások a vízviszonyoknak megfelelően nádasokkal, mocsár- és láprétekkel alkotnak mozaikos élőhelyeket. A temetődomb északi oldalán értékes, védett növényfajokra bukkanhatunk. A tájátalakítások elkerülték ezt a zsebkendőnyi foltot, mely minden tavasszal felidézi a hátak, magaslatok hajdani virágpompáját. A temetődombra felkapaszkodva remek kilátás nyílik a tájra. Különösen figyeljünk arra, hogy a kitaposott ösvényen maradjunk, mert számos védett növény bújik meg a fűcsomók között (apró nőszirom, gyapjas csűdfű, orchideák és tárnicsok)! Ezek letaposásával sok kárt okozhatunk! A temetődombot teljesen megkerülve érünk vissza a lábánál futó úthoz. Ha itt jobbra fordulunk, akkor az aszfaltúthoz érhetünk ki, balra továbbsétálva a tanösvény már megismert útvonalán juthatunk vissza kiindulópontunkhoz. forrás: www.knp.hu

    A gyalogos természetjárás ugyan egyre inkább teret hódít, mégis itt az Alföldön, kevésbé elterjedt mozgásforma, aminek több oka lehet: a rohanó világ, a nyári forróság, vagy éppen az egysíkúnak képzelt alföldi táj. A turistautakon bejárt Kiskunság magától és magáról fogja elárulni, hogy mivé lett ez a nagyszerű homokpusztaság. A változatos formakinccsel, felszíni vízállásokkal tarkított, laza szerkezetű erdős-ligetes táj már alig mutat magából valamit. Egy átalakult, beerdősített és kiszárított homokpuszta maradványa jutott a jövő generációjának. Ennek a táji egyhangúságnak éppen Bugac az ellenpéldája. Aki bejárja ezt a vidéket gyalog vagy a gyér forgalmú utakon kerékpározik,  képet alkothat homokvidékekről, azok mai állapotáról és garantáltan olyan egyedi élményekkel tér haza, amit másutt nem talál meg az országban.    Ha szeretsz játszani, tedd próbára magad, és járd végig a bugaci Pásztormúzeumtól induló Sáskajárás sétautat. Ne aggódj, valódi sáskákkal nem igazán találkozol, útközben azonban választ kapsz arra, hogy miért éppen sásakjárás az út neve. A múzeumban elkérheted a játékos sétaút térképét, melynek hátoldalán megtalálod az állomásokhoz tartozó feladatokat. Az útvonal hossza 1 km, az állomásokat sáskafigurák jelzik! Megközelítés: a bugaci Karikás Csárdától kb. 1,5 km a földúton, GPS: 46°39’34,100”É, 19°36’56,572”K. A kiállítóhely üzemeltetője a Bugacpuszta Kft. Mielőtt útnak indulunk, érdemes tájékozódni a nyitva tartás a jegyvásárlás lehetősége felől.  Információ: +36-76/ 575-112, info@bugacpuszta.hu   A bugaci pusztán  A jelzett turistautak és tanösvények útvonala Bugacon az elmúlt tíz évben teljesen megváltozott, ennek az az oka, hogy a 2012-es bugaci tűz az ökoturisztikai berendezéseket is elemésztette. 2020-ra lehetőség nyílott arra, hogy ezeket az útvonalakat újra gondolják, az ezek mentén található tájékoztató elemeket újakra cserélték. A korábbi három tanösvény útvonalait módosítva jött létre a Boróka tanösvény az új nyomvonala, ami egy rövid szakaszon együtt halad a piros félkör (körséta) és kereszt jelzésű turistaúttal. A bakancsos turizmus alapját jelenleg  a piros sáv, félkör és kereszt jelzésű útvonalak jelentik Bugacon. A piros sáv jelzésű útról érhetők el a piros félkör (körséta) és kereszt jelzésű lokális turistautak. Ezek közül a piros félkör jelzésű bugaci körséta út a leghosszabb (9 km), ezt azoknak ajánlják, akik legalább egy fél napot  eltöltenek Bugacon. Ez a turistaút a Karikás-Csárdától indul a Pásztormúzeum irányába, egy széles földúton. Kb. 1500 méter megtétele után érjük el a Pásztormúzeumot. Útközben egy pusztai kereszt, majd később régi időket idéző pásztorépítmények mellett halad el utunk. A pásztorok szálláshelyénél található tájékoztató táblák a múltban használatos építményeket mutatják be. Még egy gémeskút is van itt, mely a puszta fontos víznyerő helye volt. A tájat mélabús marhák és legelésző lovak látványa teszi változatossá. Tovább haladva egy madárodú bemutatóhelyhez érünk, aminek árnyékában megpihenhetünk. Egy régi fahíd maradványa mellette kétoldalt betemetett csatornaszakasszal mementóként őrzi az értelmetlen vízelvezetés emlékét. Kiemelkedő látványosság a pusztán a Pásztormúzeum kúp alakú építménye, melynek új kiállítása látványos elemekkel állít emléket a szilaj pásztorkodásnak. A múzeum közelében található a Sáskajárás játékos sétaút, melynek közeli állomásai játékos módon dolgozzák fel pusztai állattartás formáját. A múzeum mellett a nemzeti parkot alapító igazgatók emlékhelye látható. A múzeum előtti tölgyfák alatt a híres fafaragó, Polyák Ferenc alkotása őrzi a puszta csendjét. Arrébb Josef von Ferenczy családja által állított kopjafa emlékeztet a Ferenczy család bugaci kötődésére. A múzeumtól néhány száz méterre van a Bugaci Méntelep, vagyis az őshonos magyar háziállatfajták bemutatóhelye. Itt rendezik meg a lovasbemutatókat is, csodálatos pusztai környezetben. A Boróka tanösvényt elhagyva a piros körséta jelzésű úton tovább menve eljutunk az ún. "dózerolt útig". Aki nem akar sokat gyalogolni, az innen egy széles földúton térhet vissza a Méntelep istállóihoz. A "dózerolt út" elnevezés az 1950-es évek homoki erdőtelepítéseire utal, amikor is nehéz lánctalpas gépekkel vágtak utat a buckák közé. A tanösvényt és a dózerolt utat elhagyva a pusztai körséta útvonala a Hittanya nevű volt vasúti megálló irányába halad, majd az egykori kisvasút nyomvonala mellett megy, végül nagyobb kerülőt téve pusztai homokutakon kanyarogva tér vissza a Karikás-csárdához. A piros kereszt jelzésű út pedig az Alföldfásítási Múzeumhoz visz, elérve újból a piros sáv jelzést. Sáskajárás, a játékos sétaútEzt a tanösvényt főleg óvodás és alsó tagozatos korú gyerekek részére javasoljuk tanári vagy szülői segítség igénybevételével.  A sétaút állomásai egymástól nincsenek messze, egy-egy állomást sáska figurák szimbolizálnak, az utolsó állomás az állattartó telepen található. Az egyes állomásokon végrehajtandó feladatokhoz leírás és eszközök a Pásztomúzeumban igényelhetők. forrás:knp.hu  

A csólyospálosi földtani feltárás egyike a Duna-Tisza köze DK-i részén korábban létrejött kővágó helyeknek, ahol a kőfejtés révén feltárt szelvényben jól tanulmányozható a réti mészkő és dolomitiszap előfordulás. A település melletti feltárás egy felhagyott bánya, melynek anyagát – kb. fél méter vastag fedőréteg elhordása után – kézi szerszámokkal fejtették ki. A településen kőzet bányászata az 1970-es években szűnt meg.A túraútvonal bebarangolása során hiteles képet kaphatunk a darázskő természeti és néprajzi örökségéről. A túrázni vágyókat az útvonal mentén elhelyezett információs tábla segíti a tájékozódásban. Aki ellátogat ide, nemcsak egy geológia időutazásnak lehet tanúja, hanem megfigyelheti az egykori szikes tó még napjainkig is fennmaradt színes élővilágát, egy elfelejtett mesterség és népi építészet gazdag szeletét. Megközelítés: A feltárás Csólyospálos településtől ÉK-re, a temetővel szemben lévő dűlőúton közelíthető meg. Parkolni a polgármesteri hivatal vagy a községi temető melletti parkolóban lehet.  (GPS: 46°25’41,59” É, 19°51’03,45” K). Innen a bemutatóhely kb. 1500 méter sétával homokos dűlőúton közelíthető meg. Át kell haladni egy tanya melletti gyepen. A bemutatóhelyet táblák jelzik. GPS: 46° 25’ 35,915” É,  19° 51’ 54,944” KÁllomások száma: 4A földtani feltárás fokozottan védett természeti terület, ezért hatósági engedély nélkül kizárólag a helyszínen kialakított feltáró út (pallósor) mentén látogatható! Bejárható: egész évben, de főként tavasszal javasolt, kiváló sétaalkalom is. Hossza: 3 km   Állomások száma: 4   Hazánk majd’ minden vidékén találunk kőbányákat, kőnyerő helyeket. Meglepő és kevésbé ismert módon még az Alföld egyes vidékein is. A Duna-Tisza közén ugyanis foltokban bányászható és építkezésre alkalmas réti mészkövet lehet találni. Ilyen egykori réti mészkő kitermelő hely a csólyospálosi földtani feltárás. A terület 1978-ban kapott természetvédelmi oltalmat. A helyszín tulajdonképp kőzettani típusszelvény, amilyen a Duna-Tisza közén nagyon sok másik semlyékben is kialakítható lenne. Ám miközben itt, Magyarország közepén térségi léptékben is jellemző ez a képződmény, addig ehhez hasonlót világviszonylatban is csak néhány helyről (Kalifornia, Belső-Anatólia, Irán, Dél-Ausztrália térségében) ismerünk. A Csólyospálosi földtani feltárás építményei a Duna-Tisza Közi pásztorépítmények, a népi építészet hagyományaira támaszkodik. A fogadó kapu stilizált kapuoszlop galambdúccal. A vasaló a szél és eső ellen védte a pásztorokat. Hasonló volt régen a pásztorok konyhája, de ebben őrizték ruhájukat, eszközeiket is. Szintén nádból készült építmény a kontyos kunyhó, ami a szél, az eső vagy a tűző nap ellen nyújtott enyhelyet. A vesszőfonású cserény mintáját követi a madárfigyelő hely faragott bíbiccel. A látófa az alföldi pásztorok őr- vagy állófája 5–7 méter magas, lecsonkolt ágas fa volt, ami többféle célt is szolgált. A pásztor erre felmászva adott jelet a messze legeltető társának, innen figyelte a jószág mozgását. Erre akasztották a tarisznyáikat is. Régebben olyan jelnek is tekintették (címerfa), amivel a számadó kijelölte kizárólagos legeltetetési területét. Érdekességek A vasoxidtól barnásfehér kőzetet a Homokhátság népe „darázskőnek” nevezi, amit a darázsfészekre emlékeztető lyukacsos szerkezetéről kapott, de a népi emlékezetben szép és kifejező sárkő, gyepkő, mocsárkő, varangykő és cupák elnevezésekkel is illették. A darázskő a Kiskunság egyetlen jó minőségű, ugyanakkor könnyen megmunkálható szilárd építőanyaga, az Alföld ma már szinte teljesen elfeledett képződménye.A Csólyospálosi réti mészkő- és dolomit-feltárás nemcsak geológiai és természetvédelmi, hanem jelentős kultúrtörténeti értéket is képvisel, hiszen egy évszázadokon át művelt népi foglalatosság: a kővágás emlékhelye.A szilárd építőkőzeteket gyakorlatilag nélkülöző Duna-Tisza közén az Árpád-kor óta folyamatosan bányászták a darázskövet.Számos Árpád-kori, vagy késő középkori templom alapozása és falazata épült darázskő felhasználásával: közülük a legismertebbek a soltszentimrei Csonka-torony, a kecskeméti Szent Miklós templom támpillérei és hajdani temetőkertjének csontháza, az ócsai premontrei prépostság temploma, a lajosmizsei Pusztatemplom, Szer monostora az Ópusztaszeri Emlékparkban. Szintén darázskőből épült középkori emlék a Csengelén talált kun sírkamra vagy a napjainkban folyó ásatás során Bugac-Felsőmonostoron előkerült kolostor.A 20. század eleji építkezéseken is találkozhatunk darázskővel módosabb gazdák borospincéiben, tanyák épületalapjaiban, melléképületek falazatában. Csólyospálos környékén kővágás 1970 táján szűnt meg. Hogyan keletkezett a réti mészkő? A Duna-Tisza közi Homokhátság felszínét változatos formájú, helyenként több méter magasságú homokbuckák, lösszel fedett területek jellemzik. A közöttük található mélyedésekben kialakult időszakos vízállások – semlyékek, kiszáradó rétek – az édesvízi karbonát képződés helyeinek őrzői. A Duna-Tisza közének állandó és időszakos szikes tavaiban a jégkorszak végétől, a holocén időszak kezdetétől karbonátos üledékképződés indult el, amely folyamat az intenzívebb emberi megtelepedéshez kötődő, növekvő foszfát/foszforterheléssel a bronzkorban, – megközelítőleg 3500 évvel ezelőtt – leállt, de a képződéséhez szükséges feltételek megléte esetén néhány helyen még ma is folytatódik. Képződéséhez kedvező viszonyokat a nyári csapadékszegénység, a sekély, ingadozó vízszint, a jelentős párolgás és a tavak vizének kémiai összetétele adja. A homokbuckák közötti mélyebb fekvésű területeken, ahol a talajvízszint (akár éghajlati okokból, akár vízrendezés hatására) tartósan és nagymértékben csökken, ott tó már nem maradhat fönn, jobbára csak rövidebb időtartamú tavaszi vízborítottság alakulhat ki. Az ilyen kisvizeket nevezik semlyéknek. Fenékszintjükben a korábban keletkezett dolomitiszap a talajvíz-ingadozás zónájába kerül, az üledék folyadéktartalma is erősen ingadozó, összmennyisége lecsökken. Az ilyen geokémiai körülmények között, a kalcitkristályok beépülésével megy végbe az üledék kemény karbonát-kőzetté szerveződése, vagyis a darázskő kialakulása. forrás: knp.hu