Szanki kovácsműhely
Csorba Imre, a helyi kovácsműhely tulajdonosa, 1932. november 4-én született Harkapusztán. Az 1956-os forradalmat követően érkezett Szankra, ahová magával hozva az önálló iparos léthez szükséges szerszámait.
Csorba Imre, a helyi kovácsműhely tulajdonosa, 1932. november 4-én született Harkapusztán. Az 1956-os forradalmat követően érkezett Szankra, ahová magával hozva az önálló iparos léthez szükséges szerszámait.
Kovácsműhelyét 1957-ben nyitotta meg. Parasztgazdáknak dolgozott, patkolta és körmölte a lovakat, szerszámokat élezett, kaszaékeket, kaszakarikákat, ekekapát, borprést és sok más, a földműveléshez, állattenyésztéshez elengedhetetlenül fontos szerszámokat készített kovácsműhelyében.
Kovácsműhelyében két olyan szerszámfajta készült, aminek a környékbeli csikósok és birkapásztorok a csodájára jártak. Az egyik a karikásnyűg, a másik pedig a juhászbot, melyek közül egy-egy darab ma is megtalálható a több mint hatvanéves kovácsműhelyben. A karikásnyűg egyedi szerszám, hiszen a kovácsszakmában ez ismeretlennek számított. Előnye, hogy aki nem ismerte a nyűg működésének a technikáját nem tudta levenni a lóról – vagyis nem tudta ellopni – és a ló sem tudott kiszabadulni belőle.
A juhászbotot régen a pásztorok használták a birkák őrzésére. Egy horgos gamó volt a bot végén, ezt akkor készítette el jól egy kovács, ha a birka nem tudott kiszabadulni belőle. Hasonlóan a karikásnyűghöz a juhászbot is egyedinek számított, ebben a kis kovácsműhelyben készült a környékben utánozhatatlannak mondott juhászbot.
A kovácsműhely már nem üzemel, tulajdonosa évekkel ezelőtt nyugdíjba vonult. A műhely eredeti állapotában, a régi gépekkel, szerszámokkal együtt jelenleg is megtekinthető. A bejárat előtt, egy szögre felakasztva ma is ott található az a több mint 60 éves bőrkötő, amit a mester iparostanonc éveiben kapott. Imre bácsi ma is örömmel emlékszik vissza és boldogan mesél iparos éveiről, a szép emlékekről, a kovácsszakma fontosságáról és nehézségeiről egyaránt.
