Holló László Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész munkássága

A félegyházi érettségi után 1904-1909 között a budapesti Mintarajziskolában folytatta tanulmányait, mesterei Székely Bertalan és Szinyei Merse Pál voltak. 1909-ben elnyerte a Kalmár Józsefné által alapított négy éves tanulmányi ösztöndíjat, így Münchenben tanult tovább Hollósy Simon mester iskolájában. 1911-től párizsi, spanyolországi és itáliai tanulmányutakat tett. 1914-ben hazatérve Debrecenben telepedett le. Itt ismerkedett meg feleségével Hrabéczy Annával. Az 1920-as évektől egyre jobban kibontakozott a festészete. Ekkoriban elsősorban bibliai, mitológiai témák foglalkoztatták. Későbbi olajképein és grafikáin egyre inkább visszatért alaptémájához a paraszti élet drámájához. A második világháború, majd az azt követő évek visszavetették művészetét. 1956-ban elhunyt felesége. 1961-ben újra nősült, második felesége Maksai Olga, akinek alakja a művész számos rajzán és festményén megjelenik. A hatvanas években készült képei színesebbek, változatosabbak, vidámabb témákat választ, amelyekből sugárzik az életöröm. 1961-ben a Műcsarnokban és a Kiskun Múzeumban is nyílt kiállítása. Élete során Európa több nagyvárosában – például Brüsszelben, Varsóban, Drezdában, Párizsban – is sikerrel bemutatkozhatott. Számos állami és szakmai díjjal ismerték el, a Munkácsy Mihály-díjat 1956-ban, a Kossuth-díjat pedig 1961-ben vehette át. Kiskunfélegyháza 1974-ben, Debrecen 1975-ben választotta díszpolgárrá. Holló László 1976. augusztus 14-én Debrecenben hunyt el, és augusztus 18-án helyezték örök nyugalomra Kiskunfélegyházán.