Gózon István életműve
Gózon István (Kiskunhalas, 1821. – Kiskunhalas, 1912.) gazdálkodó, parasztverselő. Régi elszegényedett halasi családból származott, csak egy télen járt iskolába, de tehetsége, szorgalma által már ifjú korában kiemelkedett kortársai közül.
Gózon István (Kiskunhalas, 1821. – Kiskunhalas, 1912.) gazdálkodó, parasztverselő. Régi elszegényedett halasi családból származott, csak egy télen járt iskolába, de tehetsége, szorgalma által már ifjú korában kiemelkedett kortársai közül.
1848-ban a kiskun szabad lovascsapatban szolgált. Az 1860-as években Bodoglár pusztán csárdás, majd a vármegye pandúrja volt. Ez időben ismerkedett meg a puszták pásztor-betyár alakjaival. Idős korában Halasra visszatérve az Iparszőlőkben épített házat és vásárolt földet, ott gazdálkodott. Egyike lett a vadhomokot megszelídítő úttörőknek.
60 éves is elmúlt már, amikor verselni kezdett. Költeményeinek témáit a mindennapi életből vette, pusztai emlékeiből merítette, vagy a mese- és mondavilág anyagából kölcsönözte. 92 éves korában alt meg. Verseit unokája, Nagy Czirok László gyűjtötte össze és helyezte el a budapesti Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában, majd - főként másolatokban – a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban.
A legtermékenyebb parasztverselő volt, akinek számtalan verse, írása maradt fenn.
