Félegyházi Őskereszt
Az 1743-ban újra benépesült Félegyháza történetében 1799-ben olvashatunk először út menti kőkereszt létesítéséről.
Az 1743-ban újra benépesült Félegyháza történetében 1799-ben olvashatunk először út menti kőkereszt létesítéséről.
„Ebben az évben Morvai János és Varga Pál kőkeresztet állíttattak a Nagyszőlő vagy másképpen Galambosi útban. A Félegyházát átszelő Kecskemét-szegedi nemzetközi országút és a Csongrádi út mellett ez az út volt abban az időben a város egyik legforgalmasabb, legnagyobb tömeget átbocsátó útja”, olvasható Fekete János helytörténész tanulmányában. A Morvaiék által felépített emlékjelet később mint Őskeresztet tartotta a nép számon.
A mívesen faragott késő barokk stílusú kőkereszt Morvai János, felesége Kis Ilona és Varga Pál megrendelésére készült 1799-ben. A kivitelező mester személye sajnos ismeretlen.
Nincs közvetlen levéltári adatunk a kőből készült Őskeresztet megelőző időből a keresztállításokra, de 1826-ban a helyi plébános a városi tanácstól kérte a főbb utak menti fából készült keresztek felújítását. A fakeresztek állítása időben folyamatosan történt, erre vannak írott adatok 1803-ból (az Új-Galambos szőlőben Kókai János), 1805-ből (az Újj Galambosi hegyben Dobos József).
A félegyházi keresztállíttatás első szakaszának végéig, 1860-ig 11 emlékjelet állíttattak új tulajdonosi közösségek, magán kezdeményezők (többen a saját földjükön fogadalmi kereszteket).
