Dr. Mezősi Károly történészi, irodalomtörténészi, valamint muzeológusi tevékenysége, kiemelten a Petőfi- és a Móra-kultusz ápolása, országos szintű terjesztése

Csongrádon nőtt fel, elemi iskoláit is ott végezte. Családja 1920-ban költözött Kiskunfélegyházára. Helyben érettségizett, majd Szegeden avatták bölcsészdoktorrá. Az 1928/29-es tanévben a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt. A félegyházi Állami Tanítóképző-Intézet tanárának 1930-ban nevezték ki. Településtörténettel, helytörténettel, iskolatörténettel is foglalkozott. Nevét 1933-ban változtatta Mezősi Károlyra. Megjelentek történeti tárgyú tanulmányai, részt vett a város közművelődésében, és Bécsben is kutathatott. 1942-ben székfoglaló előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián. Rendes tagjává választotta a Magyar Történelmi Társulat. Volt a félegyházi Tanítóképző igazgatója, később pedig a Kiskun Múzeumot vezette. Az 1950-es években Móra- és Petőfi-kutatással kezdett foglalkozni. 1954-ben megírta Az évszázados Petőfi-per című tanulmányát, melyben a költőért versengő szülőhelyek egymás közötti vitáit tekintette át. 1956 októberében Mezősit beválasztották a helyi Nemzeti Tanácsba. Annak ellenére, hogy mindenkit önmérsékletre intett, mégis felmentették igazgatói állásából. Ezután a Móra Gimnáziumban tanított, s folytatta a kutatásait. Sorra adta ki Petőfi-tanulmányait. 1963-ban kinevezték a Pest Megyei Múzeumok igazgatójának. Két évvel később szívinfarktust kapott, fölépülése után újra hatalmas lendülettel dolgozott. Hatvannégy évesen, 1971. július 4-én távozott az élők sorából. Halála után húsz évvel választották meg Kiskunfélegyháza díszpolgárának.