Bugacmonostor

A Becse-Gergely nemzetség által épített, a környéken egyedülálló kolostor-együttes és az azt körbeölelő nagy település Magyarországon kiemelkedően gazdag régészeti leletanyaga egyértelműen igazolja, hogy ez a hely volt a XII-XIII. században a Homokhátság központja. A 2010-ben IPA pályázatok segítségével beindult nagyszabású, szisztematikus régészeti kutatásokon előkerült leletek alapján megállapítható, hogy már a honfoglalás után nem sokkal jelentős számú népesség élt itt, mégpedig az 1050 körül ide temetkező magyar keresztény lakosság. A területen 1130 és 1150 között építették az első kolostort és a három hajós bazilikát. A kisebb kolostoron 1200 körül nagyobb átépítést végeztek, mely megadta a kolostor-együttes impozáns méreteit. A Dél-Franciaországtól Bizáncig, Örményországtól Velencéig terjedő leletek bizonyítják, hogy Magyarország az Árpád-korban is a nyugat-európai kultúrkör része volt, annak megfelelő kolostori élet zajlott a feltehetően bencés kolostorban. Mindez a kulturális és gazdasági teljesítmény láthatóvá válik a bugacmonostori leletek által: ami a nyugati – és részben a keleti – kultúrkörben használatos volt, ami a liturgiához kellett, ami akkor a gazdagságot jelentette, az itt mind fellelhető. Külön kiemelendő, hogy nemcsak a kolostor környezete, hanem a település, és a közelében fekvő kisebb falvak láncolata egyöntetűen a teljes alapnépesség gazdagságát mutatja. Mindez több száz aranyozott díszben, polgári használati tárgyban testesül meg. A bugaci leletek alapján a régészek teljességgel alátámaszthatónak tartják, hogy a tatárjárást megelőző időszak, a késői Árpád-kor lehetett Magyarország egyik, ha nem a leggazdagabb korszaka. A Kiskunsági Homokhátságon egyedülálló kolostor-együttes olyan különleges jelentőségű kulturális érték, amely messze túlmutat a helyi jelentőségen. Példátlan gazdagságú tárgyi emlékei miatt még országos viszonylatban is kiemelkedő.