Bozsó János festőművész, múzeumalapító életművéből álló gyűjtemény

Megjárta a második világháborút, harckocsivezetőként a Don-kanyartól Linzig sodorták az események, 1945 őszén térhetett haza. Huszonhárom évesen rendezte be első műtermét rokonai házának padlásán. Autodidaktaként 1946 és 1948 között hatalmas szenvedéllyel vetette bele magát a munkába, festői ambícióit kevesen támogatták a környezetében. Noha 1948-tól rendszeres résztvevője a helyi képzőművészeti tárlatoknak, az áttörést az 1957-es esztendő hozta meg számára, ekkor nyílt ugyanis kiállítása a kecskeméti Katona József Múzeumban. Itt fedezte fel Pogány Ö. Gábor, a Nemzeti Galéria akkori igazgatója, aki meg is vásárolta négy képét a galéria számára. Szintén 1957-ben történt, hogy műtermet alakíthatott ki a Klapka-házban, ami később múzeumként a műgyűjtőnek és gyűjteményének is otthont adott. Önálló kiállítással 1960-ban mutatkozott be a budapesti Fényes Adolf Teremben. A rá következő évben a Művészeti Alap tagjává választották, minek következtében egymást követték a kiállításai itthon és külföldön. Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai országban. Rendszeresen szerepelt megyei és az országos csoportkiállításokon, például a Bács-Kiskun Megyei Téli Tárlaton, a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlaton, a Kecskeméti Tavaszi Tárlaton. Számos művésztelep, így a tiszakécskei, a hartai, a veránkai, a keceli, a gemenci alapító tagja volt. Bozsót az alföldi festészet szerelmeseként, a Tornyai és Koszta művelte kolorisztikus irányzat elismert művelőjeként tartották számon. Festői indulásával párhuzamosan értékmentésbe is kezdett: miközben festette az Alföldet, járta a falvakat, tanyákat, szinte minden porta padlásán, fészerében talált kidobásra ítélt kincseket. Múzeummá érett kollekcióját 1976-ban ajándékozta Kecskemétnek, 1979-ben nyílt meg a Klapka-házban berendezett Bozsó Gyűjtemény, amely 2012-ben megújult és kibővült. Ma már a régió legnagyobb látogatható magángyűjteményeként emlegetik, melynek állandó kiállításán a magyar népművészet és az európai iparművészet emlékei mellett egyházművészeti tárgyak, a Hanga-féle óragyűjtemény, és természetesen Bozsó János alkotásai láthatóak. A Munkácsy-díjas festőművész 1998. december 14-én távozott az élők sorából. Emlékét a róla elnevezett alapítvány ápolja.