Móricgát

Móricgát Bács-Kiskun Megye keleti részén, a Kiskunfélegyházi kistérségben, Bugac, Jászszentlászló és Szank között helyezkedik el. A település területén az első hiteles régészeti forrás a bronzkorból való. Jelentős mennyiségű égetett agyagedény maradvány került a felszínre a volt termelőszövetkezet központjától mintegy 500 m-re. A szakemberek bebizonyították az eszközök 3500-3800 éves eredetét. Móricgát (korábbi nevén Móritz Gattya) már a XV. században önálló település volt. Kezdetben a Győaljaiak, majd Kamarás Pál birtoka volt. A gyászos emlékű mohácsi csata után a többi alföldi településhez hasonlóan ez a falu is elpusztult. Több mint száz esztendővel később, 1642-ben az elnéptelenedett pusztát Szeged használta. A hajdani móricgáti kőtemplom romja azonban még a XVII. század végén is látható volt. I. Lipót 1702. évi adománylevelében a Jászkunságot a német lovagrendnek adományozta. Ezen iraton találjuk a Jász-kun községek mellett Móritz Gáthy és Sánk pusztát is. Móricgát közigazgatásilag sokáig Kiskunlacházához tartozott. Móricgát Szankkal való egyesítése 1893-ban történt. A korabeli feljegyzések szerint Móricgáton három ház és 41 lakos volt. Az 1930. évi hivatalos felmérés szerint Móricgát kül- és belterületén már 1369-en éltek. A puszták legjavát fokozatosan vonták művelés alá. Móricgátra mintegy 25 család települt ki Lacházáról. Valószínűleg ekkor kerültek a pusztára a Bazsa, Csontos, Deli, Gál, Józan, Józsa, Lukács, Őrsi és Szecsei családok. 1927.-ben építették meg a kisvasutat Kiskunmajsa és Kecskemét között Móricgát érintésével. 1937-38-ban épült a kövesút Móricgát és Jászszentlászló között, amely jelentősen megkönnyítette a pusztai emberek közlekedését. Móricgát település 1993. június 1-től közigazgatásilag félig önálló település. 1998.-ban épült az új faluház. 2001 óta egész alakos szobor díszíti a faluház udvarát, melyet Szűts Tamás készített.