Teljesen bizonyos, hogy már a honfoglalás előtt is lakott volt a mai Tiszaalpár területe. Írásos említése azonban „csak” 1075-ből való. Egy oklevélből, amely arról rendelkezik, hogy I. Géza király az akkor még Olper néven létező települést a váci püspökségnek adományozza. Tiszaalpár eredetlegendája azonban még ennél is messzebbről indul. Anonymus, III. Béla király névtelen jegyzője fő művében részletesen leírja a honfoglalás történetét. A latin nyelvű munkában pedig az áll, hogy a Kárpát- medencébe érkező és egyre nagyobb területeket elfoglaló magyarok vezére, Árpád követeket küldött a bolgár uralkodóhoz, a következő kéréssel: „…Salánnak a barátsága kedvéért kérek a marháim miatt a magam jussából egy részecskét, tudniillik a Sajó folyóig elterülő földet. Azonfelül azt kérem a vezéretektől, hogy küldjön nekem a maga jósvoltából két korsót tele Duna vizével és egy nyalábot Alpár homokjának a füvéből, hogy megtapasztalhassam, vajon édesebb-e Alpár homokjának a füve a szcítiai tájaknak, azaz Dentü-mogyernak a füvénél, és a Duna vize vajon jobb-e a Don vizénél.” Mivel Salán visszautasította az ajánlatot, a két vezér egymás ellen vezette hadait. A csatát a honfoglaló magyarok nyerték.

Az okleveles említésen túl még egy, bár tagadhatatlan, hogy jóval későbbi eseménynek is idén van kerek évfordulója Tiszaalpáron. Az 1940-es árvíz levonulta után decemberben Teleki Pál miniszterelnök és Horthy István, mint a MÁV elnöke az Országos Nép- és Családvédelmi Alap finanszírozásában, a rászorulóknak épített házakat adtak át.