Sokan sokféleképpen élik meg a mindennapokat, amikor feladat lehet az is, hogy a szürke hétköznapokban is megtaláljuk a napfényt, a boldogságot. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat szakmai egyeztetések után 2018-ban létrehozta marketingstratégiáját, amelynek mottójaként a „Bács-Kiskun boldoggá tesz” szlogent választotta, ami azóta beépült a köztudatba. Ez a szándékosan kicsit provokatívra hangolt mondat mára már megyeszerte és országosan is híres lett, folyamatosan használjuk a megyei marketingben és a kommunikációban. Most arra kerestük a választ, hogy mi teszi boldoggá az utca emberét Bács-Kiskun megyében.

Svarkainé Mónus Melinda, Kalocsa

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származom. Egy munkahely miatt kerültem a Tisza mentéről a Duna mentére, ahol rám talált a szerelem is, majd családot alapítottam.

A letelepedésem előtt csak Petőfi verseiből ismertem a vidéket, és úgy éreztem, mintha ide is hazajönnék. Nagyon sok barátra és ismerősre tettem szert. Boldoggá tesz, hogy hivatásom itt teljesedett ki. Pedagógusként hozzájárulok a gyerekek művészeti neveléséhez képekben, illusztrációkban megelevenítve a táj szépségeit. Szeretek itt élni.

Illésné Koszta Krisztina és Illés Zoltán, Kalocsa

Néhány éve az egyik fővárosi ismerős némi éllel kérdezte tőlünk: „Ti még mindig Kalocsán laktok? Melyik megye is az?” Kicsit meghökkentett ez bennünket, és a választ azóta is fogalmazgatjuk magunknak. A legjobb magyarázatot Tamási Áron írta: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Ezt az otthont érezzük Kalocsán, tágabban Bács-Kiskun megyében, hiszen az ember kötődik ahhoz a helyhez, ahol a családján, a munkáján, a hobbiján keresztül gyakran örök barátokra is lelhet. Olyan benyomások ezek, amelyek önkéntelenül is beépülnek az ember személyiségébe, alakítják gondolkodását. Bárhová sodorja is az élet, megyebeliként, kalocsaiként büszke arra, hogy autentikus őrzője és átadója lehet a nagyvilágban a hungarikumai – paprikája, a magyaros megjelenítéshez köthető népművészete, néptánca – révén ismert örökségnek. Mindezzel hírnevet, megbecsülést szerezhet Bács-Kiskunnak, Kalocsának. Ezért vagyunk mi boldogok itt Bács-Kiskunban, Kalocsán! – válaszolt Illésné Koszta Krisztina és Illés Zoltán (aki generációkra visszamenően kalocsai származású) néptáncpedagógus a Mi tesz boldoggá Bács-Kiskun megyében? kérdésre.

Mile Orsolya, Kunszentmiklós

Gyerekkoromtól a természet megismerése tette számomra otthonossá a tájat. A természeti környezet felfedezését Kecskemétről indíthattam, most kunszentmiklósiként kitágult a tér körülöttem. Egy átutazó számára, felületesen szemlélve az Alföld egyhangú; csak annak tárja fel értékeit, aki kíváncsian, nyitott szívvel szán időt rá. Életem túlnyomó részét itt töltöttem, a természeti értékek megismerése, védelme hivatásommá vált, a homokbuckák, semlyékek, lápok, szikes puszták, tavak számomra megyénk természeti értékeinek jelességei. A Duna és a Tisza közötti táj tágas térségei mind sajátos arculattal, egyedi természeti és kulturális örökséggel köszöntenek, de legnagyobb örömmel mindig egy kisebb terület alaposabb megismerésekor mélyült el az otthonosságérzésem, a táj iránti szeretetem. Akárhol járok is a világban, mindig ezzel a szeretettel jövök ide haza.

Vőneki Ottó nyugalmazott iskolaigazgató, Kiskunfélegyháza

– 24 éves voltam, amikor szintén matematika szakos feleségemmel elfogadtuk azt a szolgálati férőhellyel együtt járó álláslehetőséget, amiért Szegedről Kiskunfélegyházára kellett költöznünk. Akkor úgy terveztük, hogy visszatérünk. De Kiskunfélegy­háza igazi otthonunk lett, és egyre jobban megismertük Bács-Kiskun megyét is. Matematika-szaktanácsadóként sok iskolában kapcsolódtam be a pedagógiai munkába, és 2000-ben reprezentatív felmérésen alapuló tanulmányt készíthettem a megye nyolcadikos tanulóinak matematikatudásáról. Mint kuratóriumi tag egy évtizedig közvetlenül is részesévé váltam a megye közoktatási életének. A testület támogatta sok óvoda és iskola innovációs pályázatát, bővítette a tehetséges tanulók lehetőségeit, közöttük Hosszú Katinkáét is. Mindez különleges örömöt jelent nekem, és ma már kétség sem fér ahhoz, hogy ifjúkori terveink ellenére végérvényesen Bács-Kiskun megyeiekké váltunk.