„Megőrizni az ifjúságunkat nem élettanilag nehéz, hanem lelkileg. Mert elromlunk. Alkalmazkodunk a hitványhoz, a méltatlanhoz. Magunkba szívjuk a világ és a történelem minden szennyét, és elkoszolódunk.”
Ez Albert Einsten vitathatatlan igazsága, de mégis hinnünk kell, hogy miként naponta többször is kezet mosunk, tisztálkodunk a fizikai létünkben, úgy lelkünk tisztaságára, felfrissítésére is mi magunk ügyelhetünk.  Az idő múlását méltósággal viselni egy tanulási folyamat, és jobb esetben egy élet áll a rendelkezésünkre, hogy kiműveljük ennek a tudományát.  Nem kell félni a ráncoktól, hiszen azok a mosoly nyomai, a lábak, a derék fájdalma hordozza mindazt a terhet, amit évekkel ezelőtt még könnyedén vittél, a karok erőtlenségében ott van minden ölelés, a gyermekeidé, akiket féltve őriztél, cipeltél édes teherként. A látásod romlása sem véletlen! Már nem látod a maszatot az ablakon, hiszen úgysem tudnál felmászni, a hallásoddal is baj van talán, de annyi mindent hallottál eddigi életedben. Fogd fel így az öregséget, és arra törekedj, hogy a szíved legyen fiatal, hogy frissen tartsd a gondolataid. Olvass sokat, beszélgess, tornáztasd a kis szürkéket a fejedben és tornáztasd a lelked, de a testnek sem árt soha.  Keresd az élet szépségét minden percben és légy hálás minden napért. Keress új hobbit, gyűjtsd a születésnapokat!  És gondolj arra, hogy mennyi mindent tettél eddig a családodért, a kapcsolataidért, a közösségért, a településért ahol élsz, az ügyért  amit szolgálsz, a munkádért és egyáltalán mi mindent tettél a világ értékeihez önnön magaddal. A történelem része lettél, őrzöd a múltat és hordozod a jelent a jövő érdekében! Nincs több dolgod, csak az, hogy erre vigyázz és adj át minden jót gyermekeidnek, unokáidnak, amíg teheted! (Supka Éva) 

Kívánunk vármegyénk szépkorú polgárainak jó egészséget, vidámságot, szerető családot, megbecsülést, tiszteletet!  
A kalocsai ünnepség pillanataival ITT köszöntjük Bács-Kiskun Vármegye minden régebb óta fiatal lakóját!