Megyék és települések születtek 1950-ben

Az 1949-ben esedékessé váló közigazgatási területrendezésre vonatkozó 4343/1949. MT. számú rendelet – a második világháborút lezáró békeszerződés és a területi elcsatolások következtében – a következőképpen szabta át a korábbi közigazgatási határokat. Bács-Bodrog vármegye Magyarországon maradt részét (bajai, bácsalmási, jánoshalmi járások), illetve Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye (dunavecsei, kalocsai, kiskőrösi, kiskunfélegyházi, kunszentmiklósi járásainak, továbbá Ladánybene és Lajosmizse) területeit összevonta. Így alakult ki Bács-Kiskun megye területe. 

A megyék nevének, székhelyének, területének megállapításáról" szóló 4.343/1949. (XII. 14.) MT. sz. rendelet végrehajtását a Minisztertanács a belügyminiszterre bízta. 1950. február l-jével az 5.201/4. (ü-1/1950. fi. 29.) BM. sz. rendelet jóváhagyta Pest, Bács-Kiskun, Nógrád, Fejér, Vas, Somogy, Baranya, Tolna, Szolnok és Heves megyék új elnevezését, területét, a területükön lévő járásokat; s döntött járások megszüntetéséről vagy újak létrehozásáról, valamint a megyék közötti területátcsatolásokról.

A közigazgatási átrendezés következtében új települések is alakultak, a korábbi nagy tanyavilággal rendelkező települések új közigazgatási egységeknek is életet adtak. Ilyen volt többek között Kömpöc is.  

Az új rendszer hosszú távú működtetéséhez szükséges volt az új közigazgatási rendszer –"tanácsrendszer" – létrehozására, amely Kömpöc településnek önálló nagyközségi rangot adott. Érdekesség, hogy Kömpöc településen ekkor mindösszesen 1335 fő (belterületen: 348 fő, külterületen: 987 fő) 336 házban rendelkezett bejelentett lakcímmel.^[2] A lakott terület nagysága, illetve Kiskunmajsához számított távolsága (11 km) már 1947. októbere óta szükségessé tette, hogy a tanyaközpontban közigazgatási kirendeltség működjön. Az önálló közigazgatás kereteinek kialakításáig tehát Kömpöcön, az iskola épületében, a tanítói lakásban már egy 3 fős testület intézte a település lakóinak ügyeit.

            A Tanyai Tanács 1949. augusztus 18-án és 29-én lezajlott helyszíni szemléje és felméréseinek eredményeként meghatározták az új község határait is, amelyet a következőképpen rögzítettek:

„A tanyaközpont a Kiskunmajsáról Kistelekre vezető út déli oldalán terül el Csengele tanyaközpont, Balástya tanyaközpont Csólyospálos község és Kiskunmajsa határai között. A népi szervek 1949. március 3-án az 1300/1949. Korm. rend. kapcsán a tanyaközpont belterületét a következőképpen határozták meg: Kiskunmajsa kisteleki kőút 8 km. 600 méterénél lévő kereszttől kezdődik és északkeletre menve a majori kifutó dülőút által határolt terület egészen az Eperjesi tanyáig, onnan délkeletnek fordulva a Kiskunmajsa-kisteleki kövesút baloldalán a 9 km 800 méteréig, majd onnan befelé az úsztatóig, onnan délkelet felé fordulva Szilágyi Márton földjének az alsó határ[a] mentén halad, itt délnyugatnak fordul Kurucsai Antal földjének alsó sarkáig, ott a falu nyugati határának szélső dülője alkotja a nyugati határt és Szabó Sándor földjének sarkánál ér véget.

 A foglalkozás szerinti megoszlás szerint a lakosság mindösszesen 1/3. arányban volt ekkor keresőképes, 6 fő iparos, 3 fő kereskedő, 404 fő földművelésből élők, önálló gazdálkodók, 9 fő értelmiségi, akik közül egy fő volt a községi tanító.

Az átmeneti időszakot követően a kömpöci képviselőtestület alakuló ülését 1949. december 15-én rendezték meg az iskola nagytermében. Az eseményen részt vett Mátyási Boldizsár járási főjegyző, Szentannai Béla kiskunmajsai segédjegyző, amely alkalommal választották meg a település fő tisztviselőit, többek között település bírójának Lajos József kömpöci lakost. A második számú bírói posztra Kurucsai Bálintot, pénztárosi feladatok ellátására Kovács Irént, közgyámi tisztségre Czombos Imrét, míg a négy fő esküdt tisztségére Bori Istvánt, Zsikó Bénit, Bakos Sándort és Szabó Andrást. Az igazoló választmány tagjai között helyet kapott Oláh Sándor, Csikós Gáspár, Nagy Vincze és Kiss M. Mihályné.

A soron következő, 1950. január 18-án megtartott képviselőtestületi ülés egyik legfontosabb döntése volt, hogy a település lakóházait házszámokkal kell ellátni, de kiemelt ügy volt a mezőőri pozíció betöltése mellett a községi orvos kiválasztása is.

Nyárlőrinc

Az 1945. március 18-án kihirdetett földreform szinte teljes mértékben felforgatta a hosszú évtizedek alatt kialakult földbirtokviszonyokat. Ebben az időszakban kezdődött meg a széles határokkal rendelkező nagyvárosokból az a kivándorlási folyamat, amely 4-5 éven belül (1945-höz viszonyítva) az egy-egy kezdetben a város közvetlen közigazgatási fennhatósága alá tartozó terület, új községgé vagy faluvá alakulását hozta magával. Ez a folyamat játszódott le Koháryszentlőrinc újközség életében is, hiszen az 1949. május 24-ig korábban Kecskemét város közigazgatási külterületén elhelyezkedő település az említett dátummal kapta meg a községi rangot. Az 1949. június 3-án, a Kecskeméti Városháza polgármesteri tanácskozó termében írták alá a döntést megelőző vizsgálati jegyzőkönyvet, amely rögzítette Koháryszentlőrinc, 1949. május 24.után Nyárlőrinc társadalmi viszonyait, mindennemű gazdasági adottságait.

A legelső probléma a névadás kérdésével kapcsolatban merült fel a bizottságon belül, hiszen a korábbi név, mint Koháryszentlőrinc megváltoztatásra szorult, ugyanis „a Koháry család erős Habsburg párti család volt és a Rákóczi szabadságharcban nemzetellenes magatartást tanúsítván.Ennek tudatában a következő lehetőségek merültek fel, mint a község nevei: Lőrincerdős, Erdőslőrinc, Nyárjas, Nyárfás, Nyárlőrinc, Erdőlőrinc, Szentlőrinc. Mivel a Nyárfás és a Szentlőrinc elnevezés másik települések által foglalt volt, így az Erdős és a Nyár jöhettek szóba a tájadottságok figyelembevételével, így „a jelenlévők a Nyárlőrinc nevet tarották a legmegfelelőbbnek”.

Nyárlőrinc községgé alakulásnak jegyzőkönyvét elkészítő bizottság tagjai közül a gazdasági szakértők és a megyei földhivatal alkalmazottjai pontos megállapításokat készítettek a község területén és határában elhelyezkedő földterületek minőségével és a termelés hatékonyságát meghatározó tényezőkkel kapcsolatban. A jegyzőkönyv lezárása után a községi rangra emelés elfogadásra került, ami azt jelentette, hogy a fenti állapotok alapján Koháryszentlőrinc község a továbbiakban Nyárlőrinc néven szerepel. A rendelet, hivatalosan a 1950. június 30-án jelent meg a Magyar Közlönyben, miszerint:

„a Belügyminiszter Bács-Kiskun megye kecskeméti járásához tartozó b.)Koháryszentlőrinc ideiglenes néven alakult nagyközség végleges nevét „Nyárlőrinc” névben állapította meg. ”

Az 1950 és 1990 között eltelt 40 év alatt egy-egy település szintén az önállósodás útjára lépett, ahol a fentiekhez hasonló folyamatok mentek végbe, Bács-Kiskun megye területe – az ország legnagyobb megyéjeként – 119 települést foglal magába.

2022-ban azonban újabb változás lépett életbe Magyarország Alaptörvényében, amely a közigazgatási rendszer átalakítását ugyan nem irányozta elő, sokkal inkább az 1949-ig élő vármegyerendszer nevezéktanát – közigazgatás alapvető területi egységei az államalapítástól kezdődően egészen 1949-ig a vármegyék voltak – vezette vissza az államigazgatás rendszerébe. Bács-Kiskun vármegye 2023-ban az ország területének 1/12-ét foglalja magába

Hajagos Csaba