Nagy ünnepre gyűltek össze az ordasiak az elmúlt hét végén. A református egyház életében mérföldkőnek is beillő esemény történt: a Magyar Falu Pályázat keretében ötmillió forintot nyertek a templomkert parkosítására és új kerítés építésére, melynek az átadása az ünnepség keretében történt meg. Ezenkívül dr. Saád József, felesége dr. Nagy Mária és lányuk úgy döntöttek, hogy a templom melletti házukat – melyet a Visszatérés Házának neveznek – teljes berendezéssel és jelentős könyvállománnyal - a református egyház tulajdonába adják.
Ünnepi istentisztelettel kezdődött az ünnepség, melyen Bán Béla, a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye esperese hirdetett igét. Az esperes erős szálakkal kötődik Ordashoz, édesapját 51 évvel ezelőtt választották meg itt lelkipásztornak, és ő is az általános és középiskolás éveinek jelentős részét itt élte a faluban, közvetlen és személyes kapcsolata van a mai napig az itt élőkkel. 
Pál apostol „örüljetek” és „ne aggódjatok” kijelentései köré fűzte fel beszédét az esperes, rámutatva, hogy az ember mindennapjait napjainkban is az aggódás fonhatja át, azonban amennyiben hívő emberek vagyunk, ez a hit és bizodalom, hogy közel az Úr az övéihez, átsegít bennünket ezeken a nehéz időszakokon.
Rámutatott, hogy az ilyen kis közösségek tagjainak felelősségvállalása, szolgálata és elkötelezettsége a megmaradás, fennmaradás biztosítéka, hogy mennyit ad vissza abból, amit élete során kapott. E gondolattal már utalt a másik örvendetes eseményre, hogy ez az ünnepi alkalom nem csak a parkosított templomkert és kerítése felavatásáról szól, hanem a Saád család nagylelkű adományáról, miszerint házukat, teljes berendezéssel, jelentős könyvállománnyal az ordasi református egyház tulajdonába adják.
„Kis közösségünk nagy ajándékot kapott, mellyel jól kell sáfárkodnunk!” – mondta a település háláját kifejezve Szabó Zsolt polgármester, egyben egyházi gondnok. 
A telepóülésvezető először a Magyar Falu Program sikeres pályázatáról beszélt, mellyel 5 millió forintot nyert az egyház a templomkert kialakítására. A szakmunkák mellett önkormányzati dolgozók és közhasznú munkások közreműködése és háromszáz óra társadalmi munka, valamint az egyházmegye támogatása és a gyületkezeti tagok anyagi felajánlásai eredményeként a bő egy évvel ezelőtt elkezdődött munka gyümölcse beérett. Egy ízléses, sétánnyal, pihenőpadokkal rendezett, díszbokrokkal, facsemetékkel beültetett parkosított kert, oldalán épített, kovácsoltvas betétekkel kiegészített kerítés díszíti a parókia és a közel 250 éves templom környezetét. 
Az ünnepség a Visszatérés Háza kertjében folytatódott, ahol Saád József köszöntötte az résztvevőket és köszönte családjának az együttműködő támogatást, hogy „nem aggódtak” (visszautalva az esperes szavaira) a ház sorsát illető döntése miatt. Hogy miért is Visszatérés Háza? Saád József 4 éves volt, amikor családját kitelepítették a Hortobágyra, ahol nagyon nyomorúságos körülmények között éltek, és hasonlóan nehéz körülmények közé kerültek a hortobányi menekülttábor felszámolása után Kalocsára, mely városhoz semmi közük nem volt, de amely befogadta a családot. Később tanulmányai Szegedhez, Budapesthez kötötték, szociológus, kutató, egyetemi tanár lett. Ötven év után úgy gondolta, visszatér, és Kalocsán vagy a környéken vesz házat. Sorsa Ordasra vezette, a Duna közelsége, hangulata megkapó volt számára, és egy romos ház alapjain építette újjá jelen formájában a házat, ahova nyugdíjasként „hazatérhet”, ahol írhat, alkothat, bekapcsolódhat a helyi közösség életébe. Azonban sok munkája, a kutatásai miatti utazások miatt azóta is csak ritka vendég volt az ordasi házban. Pázmány Péter gondolatait idézte, hogy a tulajdon, mint egy tövis, minél jobban szorítjuk, annál jobban szúrja, sőt ki is vérzi az ember markát, és ugyan gazdagsággal bírni nem rossz, azonban gonosz azt a lelki és mennyei oknál nagyobbra becsülni – összefoglalva így szólnak a pázmányi gondolatok, melyeket kedvenc írója után magáénak vall az adományozó.
 „Ez a ház egy életprogram volt, amihez azért ragaszkodom is, de már szorítja a kezem ez a tulajdon, kiöregedtem, ezért jutottam családom egyetértésével erre a döntésre. Most megint olyan világot élünk, amikor egyre kevésbé hull az ölünkbe külső támogatás, így megint az egyéni és a csoportos kreativitásra kell hagyatkoznunk. Ezzel a reménnyel és bizakodással adom át ezt az épületet a református egyházközösségnek, használják jól, hozzanak ki belőle minél többet” – mondta Saád József, átadva a kulcsokat Szabó Zsolt gondnoknak, egyúttal gondjaikra bízva azt. 
A kertet és a Visszatérés Házát megáldotta és megszentelte Farkas István, a gyülekezet lelkipásztora és Pata Jenő Gábor plébános. Az ünnepségen közreműködött Nemcsényi Vendel István verssel és Viczián Tímea zenével.