A folyók és holtágak világához hozzátartoznak a villámgyorsan cikázó, ragyogó színű szitakötők, amelyeknek a szépségükön kívül sok más ámulatba ejtő tulajdonságuk is van: a látásuk, a szárnyaik felépítése vagy a páratlan manőverezési képességük.

A világon mintegy 6000 szitakötő faj van, nagy részük trópusi területek lakója. Európában 143, hazánkban pedig 64 fajuk található meg, amelyből 22 védett, illetve fokozottan védett. 

A szitakötők egytől egyig ragadozók. Erre sokszor a fajneveik is utalnak, hisz vannak, amelyeket rablóknak vagy légivadászoknak hívnak. Minden náluk kisebb rovart, akár más szitakötőket is levadásznak és előszeretettel fogyasztják a szúnyogokat is. A zsákmányt lábaikkal megragadják, majd erős, fűrészes állkapcsukkal széttépik és sokszor már menet közben, a levegőben elfogyasztják.

A szitakötőknek óriási szemük van. Ezek az összetett szemek szinte az egész fejüket beborítják, és több ezer, sőt, bizonyos fajoknál akár 30 000 lencséből is állhatnak. Picinyke „agyuk” 80%-át a vizuális információk feldolgozására használják: érzékelik a legapróbb mozgást, valamint a színeknek egy sokkal szélesebb spektrumát, mint mi, emberek. A látásuk hatékonyságát tovább fokozza, hogy fejük majdnem 360 fokban elfordítható.
A szitakötők a repülésben és a manőverezésben is igazi nagymesterek. Képesek lebegni, előre és hátrafelé repülni vagy egy másodperc töredéke alatt a hossztengelyük körül megpördülni. Ez jórészt annak köszönhető, hogy szárnyaik nagyon bonyolult módon kapcsolódnak a testükhöz, és külön-külön is tudják mozgatni őket.

A szitakötőknek két pár vékony, csipkeszerű szárnyuk van, amelyek a látszat ellenére nagyon is erősek. Egy kísérlet során például megfigyelték, hogy egy szitakötő könnyedén felemelkedik és elrepül úgy is,hogy a testsúlyának két-két és félszeresét kell cipelnie. Arra is képesek, hogy akár 30 másodpercig lebegjenek egyetlen szárnycsapás nélkül, miközben alig veszítenek magasságukból. Ez annak köszönhető, hogy szárnyaik felülete hullámos és tele van merevítő barázdákkal. A barázdák között úgy áramlik a levegő, hogy attól nagyon kicsi lesz a légellenállás, és megnő a szárny körüli felhajtóerő.

A szitakötő szárnyának nem csak a formája, hanem maga az anyaga és annak létrejötte is meglepte a tudósokat. A szárnyakat ultrakönnyű aerogél alkotja. Az aerogél a legalacsonyabb sűrűségű szilárd anyag, amelyből egy családi autó méretű darab kevesebb, mint egy kilogramm. Elsőként az űrtechnológiában alkalmazták szigetelésre,
és bár ma már számos iparág átvette, a szélesebb körű elterjedését akadályozza, hogy előállítása meglehetősen bonyolult és drága. A dolog nehézségét az adja, hogy egy zselészerű anyagot úgy kell tudni megszárítani, hogy a vízmolekulák eltávolítása közben ne omoljon össze a vázat alkotó finom szilícium-dioxid (kova) szerkezet. Ehhez
mindeddig magas hőmérsékletre és nyomásra volt szükség. Egy új eljárással azonban, ami a szitakötőt utánozza, mostantól elég egy kis szódabikarbóna. A frissen kikelt szitakötő ugyanis a zselészerű szárnyait úgy szilárdítja meg, hogy testében bikarbonát molekulákat állít elő, amiből szén-dioxid szabadul fel, az pedig megszárítja a szárnyakat.

A kutatók ugyanezt a folyamatot reprodukálták olcsó szódabikarbónával: a keletkező szén-dioxid gáz „kifújja” a vízmolekulákat, azaz belülről szárítja meg a vázat, miközben a szén-dioxid molekulák csapdába esnek a finom pórusokban és nem engedik összeomlani az anyag belső vázát. Ezzel a módszerrel az aerogél előállításának költségei 96%-kal csökkenthetők, így tömegek számára válhat elérhetővé a high-tech szigetelőanyag.

Persze a szitakötők már évszázadokkal azelőtt is elvarázsolták az embereket anélkül, hogy tudtak volna a különleges képességekről. Számos kultúrkörben legendák és hiedelmek kapcsolódnak hozzájuk. A japánok például azt tartják, hogy a halottak szelleme tér vissza szitakötő formájában, másutt pedig az ördög kötőtűjének gondolják, ami arra hivatott, hogy összevarrja a rossz gyerekek száját. A szitakötőknek a tudósok között is igen nagy rajongótábora van, a velük foglalkozó rovarászokat odonatológusoknak hívják. 

Forrás: KNP