Október 21-én tartották a Homokmégyi Dózsa Vadász Egyesület fennállásának 65. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi taggyűlést. A rendezvény fővédnöke Pechtol János, az Országos Magyar Vadászati Védegylet ügyvezető elnöke volt. A jubileumi taggyűlést vadászlakoma, trófeakiállítás és vadászelismerések átadása tette emlékezetessé.

A megjelenteket Pechtol János, a rendezvény fővédnöke köszöntötte, méltatva a vadásztársaságnál folyó szakmai munkát és röviden áttekintette a vadászat helyzetének aktuális kérdéseit, kihívásait. A rendezvényen nem tudott jelen lenni, de üzenetben üdvözölte a tagságot az 1957-ben alakult Dózsa Vadásztársaság egyetlen élő alapítótagja, a Kalocsán élő Halász László is – neki és 22 egykori alapító társának köszönetet mondott köszöntőjében Rigó Ferenc, a vadásztársaság elnöke, amiért jóval nehezebb időkben is igaz lelkű vadászemberekként példát mutattak az utókor részére, és öregbítették a Dózsa Vadásztársaság jó hírnevét. Az elnök alkalmasnak vélte a 65. évfordulót a visszatekintésre, a vadásztársaság – ma egyesület – eddigi fejlődése, megtett útja, a fennmaradásért folytatott küzdelmei áttekintésére.

A visszatekintést Miskei Ferenc, a Dózsa Vadásztársaság nyugalmazott vadászmestere tette meg, egészen a kezdetekig, sőt, az azt megelőző időszak nagy társadalmi átalakulásaira is visszatekintve. Mint mások mellett elhangzott:
Az 1945 évi VI törvény megszüntette a nagybirtokrendszert, megváltoztatva a tulajdonviszonyokat, az 4640/1945-ös miniszterelnöki rendelet értelmében pedig a vadászati jog a Magyar Államra szállt, a vadászatból befolyó haszon a magyar államot illette meg. Megszüntették a korábbi haszonbérleti szerződéseket, a vadászattal kapcsolatos minden intézkedés megtételére a Földművelésügyi Minisztert hatalmazták fel, csak az általa jóváhagyott alapszabállyal rendelkező vadásztársaságok tagjai vadászhattak. Apróvadas területen, amilyen a kalocsai járási terület is volt, egy vadászra 300 kataszteri hold területnek kellett jutnia.

Az első ötéves terv ideje alatt szinte évről-évre átszervezték a vadászat irányítását, így 1955-től ezzel az Országos Erdészeti Főigazgatóságot bízták meg. A vadászat 1968-ban került önálló főosztályként a Földművelési Minisztériumhoz.
Az 1957. évi 43. sz. rendelet kimondta, hogy a vad az állam tulajdona. A rendelet a vadászat tervszerűségét, a vadászterületek rendezését, kialakítását, a vadásztársaságok újbóli megalakulását, tíz évre szóló haszonbérleteket írt elő, és elrendelte a tíz évre szóló üzemtervek, ezen belül éves vadgazdálkodási tervek készítését.
1945-ben a vadászok száma 30 ezres volt, ami az ötvenes évekre a felére csökkent, a 80-as években került újra 30 ezer fölé. Ma 68 ezer.

AZ 1968-AS ÚJ GAZDASÁGI MECHANIZMUS BEVEZETÉSE UTÁN A TÁRSASÁGOKNÁL EGYRE INKÁBB A PÉNZÜGYI SZEMPONTOK KERÜLTEK ELŐTÉRBE.

Törekedni kellett a bevételre, abból a területi bért, a hivatásos vadászokat, beruházásokat, a vadászházhoz jutást, annak fenntartását kellett finanszírozni. A vadásztársaságok ekkor már a „szocialista piacgazdaság” gazdasági egységeiként szerepeltek – ebben a környezetben alakult meg a társaság. Az egyesület előzményének tekinthető a Kalocsa Járási Vadásztársaság, amelyhez tartozott Kalocsa, Miske, Hajós, Drágszél, Homokmégy és Öregcsertő. A vadászat úgynevezett vadászbrigádokban történt, településenként, amelyek csak a községük közigazgatási határán belül vadászhattak.

A HOMOKMÉGYI DÓZSA VADÁSZTÁRSASÁG 1957-BEN, A TERÜLETEK TÍZÉVES BÉRLETEI LEJÁRTÁT KÖVETŐ ÚJRARENDEZÉSEKOR VÁLT KI A JÁRÁSI VADÁSZTÁRSASÁGBÓL, ÉS ALAKULT MEG 28.000 HOLDON MISKE-HAJÓS VADÁSZTÁRSASÁG NÉVEN, MISKE KÖZPONTTAL.

Az alapító elnök Balogh József miskei szabómester volt.

Az alapító tagok (betűrendben):
Agócs István, Agócs János, Bényi István, Dézsi János, Falusi Lajos, Greksa Albert, Greksa István, Guttmann Jenő, Halász László, Kapitány Lajos, Nagy Károly, Nagy Mihály, Pandur András, Pechtinger Pál, Rideg László, Salacz Gergely, Sima András, Szabó Béla, Szombati Lajos, Tóth József, Varga Antal, Vincellér Imre.

1964-ben a Homokmégy, Miske, Hajós Vadásztársaság néven továbbműködő társaság irányítása Homokmégyre került, elnöke dr. Horváth Mihály körzeti orvos lett.

A vadásztársaságot ez időben a jól működő Hillyei Dózsa Termelőszövetkezet patronálja – ezért vették föl 1968-ban a Dózsa nevet, az elnök pedig a TSZ elnöke, Romsics Mátyás lett. Hosszú ideig nem történik számottevő tagfelvétel. A hetvenes években van egy jelentősebb létszámnövekedés, majd hosszú ideig létszámstop – jogszabályi okból tagot felvenni csak kieső helyett lehetett.

1985-ben rövid ideig Pécsi László, 1987-től Bukor János lett az elnök. Elnöksége első éveiben anyagilag jelentősen erősödtek. A bérvadásztatás már jól működik, ugyanakkor jelentősebb kiadások, vadkár még nincsenek.

1996-BAN AZ ÚJ VADÁSZATI TÖRVÉNY A VADÁSZATI JOGOT FÖLDTULAJDONHOZ KÖTÖTTE.

Ekkor nehéz időszak következett a társaságra. Összehívták a földtulajdonosi gyűlést, ott érvényes határozatokat hoztak, a vadászati jogot meg is kapták, ám azt megtámadták, a terület megosztására, a társaság ellehetetlenítésére törekedve, éveken keresztül húzódó pereket vonva maga után, kétszer megjárva a Legfelsőbb Bíróságot is.

A társaság érdekeit 2002-ig Bukor János képviselte, 2002-től az új elnök, Farkas Jenő vezetésével megnyerték a pert és stabilizálták a társaságot, 12.000 hektár területtel. 2007-ben pályázati pénzből és saját erőből felújították a vadászházukat.
2008-tól dr. Kákonyi Gábor, végül 2013-tól Rigó Ferenc lett az elnök.

"Elnöksége alatt társaságunk gazdaságilag megerősödött, stabilizálódott. Reméljük, hogy ezt az állapotot a most drasztikusan megnövekedett költségek, különösen a vadkár várható ugrásszerű növekedése miatt is tartani tudja. Az utóbbi években sikeresen pályáztunk és vadászházunk már megfelel a mai követelményeknek, a vendégeink igényeinek is”– mondta Pechtol János, méltatva a regnáló elnök időszakában elért eredményeket, majd a társaság tevékenységéről, vadgazdálkodásáról szólt. Mint elmondta, az apróvad helyét szép lassan átvette  területen a nagyvad, az őzállomány mára stabil és jó minőségű, és a 70-es évektől a vaddsznó valamint szarvas állomány is jól beállt törzsállománnyal van jelen.Szerencsére a sertéspestis is elkerülte eddig a területet.

"Különböző emberek vagyunk, más-mást jelent nekünk a vadászat. Vannak, akiknek egy hétvégi séta a barátokkal, és van, akinek szinte életforma. Egy valami azonban közös bennünk: a vad tisztelete, a közös vadászatok öröme, az emlékek gyakori felidézése, ami mindig jóleső érzéssel jár” – fordult vadásztársaihoz Miskei Ferenc, majd méltatva az elődök, az alapítók tevékenységét, elégedetten szólt az utóbbi időszak munkájáról is, mondván: "Megvédtük a területet, fejlesztettük, kiváló nagyvadállományt neveltünk. Nem véletlenül lettünk különleges rendeltetésű, gímszarvas génmegőrző terület. Kérem a ma irányítóit, úgy gazdálkodjanak, hogy fiaink, unokáink is örömüket leljék majd itt!”

Végül köszönetet mondott név szerint is a vadásztársaság eredményességében játszott szerepéért Balogh József alapító elnöknek, Romsics Mátyás, Bukor János, Farkas Jenő, dr. Kákonyi Gábor és Rigó Ferenc elnököknek, a hivatásos vadászoknak, Szabó Béla vadőrnek, az alapító tag Markella Tamás vadászmesternek, a korán elhunyt Kegler Istvánnak, a társaságot már 29 éve szolgáló Greksa Zsoltnak, nem hallgatva el saját szerepét sem, hiszen Miskei Ferenc maga is húsz éven át irányította a társaság vadgazdálkodását.