Homokmégy

A több szállásból álló Homokmégy a Kalocsai Sárköz keleti részére, az Örjeg mocsarai mellé, vízerekkel szabdalt árvízmentes kiemelkedésekre települt. A főutaktól távol, csendes, nyugodt környezetben fekszik. Kalocsától 9,5, Drágszéltől 5, Szakmártól 7 kilóméternyire van. Homokmégy területét évezredek óta lakták. Az alapos terepbejárások, a véletlenül előkerült és a tervszerű ásatásokkal felszínre hozott leletek a Körös-kultúrától a keltákon, szarmatákon, hunokon, germánokon, avarokon keresztül vezetnek a magyarokig. A halomi fejedelmi központ feltárásakor még egy szenzációs rovás-írásos lelet is előkerült. („Tíznyilas tegezzel győzz!”) Bizonyos leletekből a keleti kereszténység jelenlétére lehet következtetnünk. Homokmégy határában van a tájegység legmagasabb pontja a Halomi-högy (106 m), ahol szőlőművelés közben bronzkori edényeket találtak. Később avar kori temető, majd gazdag honfoglalás kori sírok, aztán X-XI. századi sírok kerültek elő ezen a környéken. Az Árpád-korban a halom oldalán királyi udvarház létesült, amelyet I. Béla 1061-ben a szekszárdi apátságnak adományozott. Az 1444-ben említett középkori Homokmégy, miként szomszédságában lévő többi falu is, a török hódoltság idején elpusztult. Az elnéptelenedett falvak határait a közeli túlélő települések népe igyekezett birtokba venni. Itt létesítettek csoportos, utcás tartozék településeket, amelyekben telente a jószágokat tartották s csak férfiak lakták, nyaranta viszont az öregek kivételével az egész család kiköltözött oda a mezei munkák végzése céljából. A partos helyeken földművelést folytattak jó ideig újraosztásos földközösségben, a mélyebb területeken pedig állatokat legeltettek. 1880 körül már a homokmégyiek állandóan lakják szállásaikat, haranglábakat, Mária képeket állítanak. A mai Homokmégy területe a XVIII-XIX. Században Kalocsa város határához tartozott. A kalocsai alsószállások önállósodásával 1898-ban lett önálló község.