Bugaci Ősborókás

Növény és állatvilága kiemelkedő jelentőségű, több Magyarországon egyedülálló fajjal rendelkezik. A több tízezer éves Ősborókás fokozottan védett értékeit nem maga a boróka, hanem a pannon-endemikus évelő nyílt homokpusztagyepekkel mozaikoló nyaras-borókás társulás és ezen előforduló lágyszárú vegetáció adja. A buckasorokat észak-kelet felől a bugaci puszta szegélyezi. Élővilága a puszta élővilágával azonos. Jellegzetes növénye a báránypirosító, a naprózsa, a homoki pimpó, de található néhány ritkaság is, mint például a fekete kökörcsin, a gyapjas csüdfű. A buckák széles-lapos tetején erőre kapnak a nyárfák, másutt a boróka, a galagonya, a fagyal pompázik.

A Bugaci Ősborókás 2012 tavaszán mintegy 900 hektáron leégett. A tűz legnagyobb arányban a borókás nyílt homoki gyepeket, valamint a buckaközökben létrejött fehér- és szürkenyaras facsoportokat érintette. Az erdőtelepítési kötelezettséggel érintett területeket 2014-ben újratelepítették, a fokozottan védett erdőrezervátumban viszont semmilyen mesterséges beavatkozás nem történt. A borókás foltok regenerációja azonban a legjobb esetben is több évtizedes, akár évszázados léptékű lehet.

A Kiskunsági Nemzeti Park bugaci területére érkező látogatók kellemes sétával, vagy lovas kocsikázással a pusztán keresztül haladva érik el a Pásztormúzeumot és a Bugacpuszta Kft. üzemeltetésében levő lóistállókat, ahol lovasbemutatókat is láthatnak. A múzeum környékén található a Madarak és Fák Útja, a Sáskajárás tanösvény, valamint a Boróka tanösvény és a piros kereszt turistaút – ez utóbbi a 2012-es erdőtűz után megmaradt borókásba is elvezeti a turistákat. A Bugaci Ősborókás része a jelennek, hordozója a jövőnek, de őrzője a régmúltnak.