Újtelek

Újtelek a Kalocsai Sárköz egy kis települése, közel a városhoz. Kalocsai Sárköznek az Ordas - Kecel - Szeremle háromszögbe eső mélyfekvésű, árvízjárta tájait nevezi a magyar néprajztudomány. Elsősorban földrajzi-történeti tájegység. A területén a XVIII. századi újratelepítések óta többféle magyarság, többféle nemzetiség él együtt. Több néprajzi csoport és népsziget különíthető el. A legismertebb és legnagyobb hírre szert tett csoport a kalocsai szállások és Kalocsa város katolikus magyar népe, a pota néprajzi csoport. Ehhez sorolható Újtelek lakossága is. Kalocsa ezeréves múltra visszatekintő város. A hozzátartozó földterületen, a város által bérelt pusztákon alakultak ki a szállások és növekedtek mind népesebbé. Alapvetően két szálláscsoport alakult ki az idők folyamán. A Szakmár és Homokmégy települések köré csoportosultak a többi kisebb szállások, amelyek ilyen felállásban 1898-ban elválltak Kalocsától. Ez az elválás azonban az egységesen kialakult paraszti közösség számára csak közigazgatási különállást jelentett. A közel kétszázados együttélés alatt kialakult népszokásokat és művészetét továbbra is változatlanul megőrizte. Ezért, ha kalocsai népművészetről, népviseletről és népszokásokról beszélünk, akkor Kalocsára, Szakmárra, Homokmégyre valamint a hozzájuk tartozó szállások együttes népi kultúrájára kell gondolnunk, amelyet a Nagy-Kalocsa névvel is szoktak jelölni. Érdekességként említem, hogy a szállások népe, főképpen Keserűtelek és Résztelek mindig kalocsainak tartotta magát. Az évek múlásával a Szakmárhoz tartozó ún. északi vagy felsőszállások közül kinőtte magát és a legnagyobbá vált a későbbiekben teljesen összeépült Keserűtelek és Résztelek. A két település egyesülésével 1986-ban Újtelek néven új község jött létre, amelyet elöljáróság vezetett. Ebben a formában azonban még teljes körű önállósággal nem rendelkezett a település. Erre még öt esztendőt kellett várni, mikor is 1991. január 1-től Újtelek önálló település lett.