Kunbaracs helyi jelentőségű védett területei

Baracsi-kaszálók
A mintegy nyolcvanhektáros terület a rekettyefüzes, keményfás ligeterdőkkel tarkított láprétek, valamint a homokbuckás, homoki gyepes élőhelyek átmeneti zónája, így a mélyebb fekvésű, kiszáradó láprétekre jellemző orchideák és a nyílt homoki gyepek növényfajai itt egymás mellett fordulnak elő.
Bár a területre viszonylag nehéz rábukkanni, a Kunbaracs környékén járóknak mindenképpen érdemes egy sétát tenni itt, ahol a hamisítatlan kiskunsági táj sajátos hangulatában gyönyörködhetnek. Az ex lege védett Baracsi-kaszálók helyi jelentőségű természetvédelmi terület egyben a Natura 2000 hálózat része is.

Borókás buckák
A geomorfológiai szempontból igen értékes, gazdag formakincsű buckás terület meszes homoktalaján a Kárpát-medencére jellemző növény- és állattársulások alakultak ki. A sok endemikus, bennszülött növényfajnak otthont adó nyílt homokpusztagyep nyaras-borókásokkal váltakozik.

Gyertyános-tölgyes
A Duna-Tisza közi homokhát kiskunsági részén szétszórt, főleg akác alkotta erdők között itt-ott egy-egy öreg tölgyes foltja tűnik elénk, ezek azonban mindig a különleges homokformákhoz, a barkánok tágas öbléhez, mély fekvésű homoki teknőkhöz kötődnek. A szigetszerű állományok őshonosságát lágy szárú növényfajaik és cserjéik is bizonyítják. A terület a Natura 2000 hálózat része.

Hajó-lapos
Kunbaracs külterületének nagy része a Duna-Tisza közi turjánvidéken fekszik, amelynek legértékesebb összefüggő részei ma nemzeti parki területek. A kisebb kiterjedésű, viszonylag érintetlen térségeket a helyi önkormányzat alapos felméréseket követően nyilvánította védetté. A kormos csátés üde láprét maradványa, a Hajó-lapos hosszan elnyúló alakjáról kapta a nevét, a szélein megjelenő boróka a közeli hátságról származó felszíni homokborítást jelzi. A valamikor jellemző enyves éger napjainkra csak kisebb újulatban maradt fenn, az aljnövényzetben a kékperje és a rezgőpázsit az állományalkotó. A kékperje és az árvalányhajfélék tömeges megjelenése is mutatja, hogy a terület kiszáradó kékperjés láprétté és sztyepprétté alakul át. A lágyszárúak közül az orchideák érdemelnek említést, valamint az elmúlt évek botanikai kutatásainak eredményeként előkerült fürtös homokliliom. A szinte az egész vegetációs időszakban dúsan virágzó növényeknek köszönhetően számos ritka lepkefaj is előfordul az ex lege védett Hajó-lapos helyi jelentőségű természetvédelmi területen, amely egyben a Natura 2000 hálózat része is.

Hosszú-láp
A hosszan elnyúló védett terület északi része szinte állandó vízborítású láp, ahol a nádas, valamint a zsombéksásos, a pangó vizekkel borított lápok növénytársulása a jellemző. A déli részen kiszáradó lápréteket, sokfelé rekettyefűzbokrokat, fehér nyarakat figyelhetünk meg, egy helyütt kőrises ligeterdő maradványai láthatóak. Az aljnövényzetben a láprétek tipikus növényfajai, a mocsári lednek, a mocsári aggófű, a gyíkpohár, a szúnyoglábú bibircsvirág és a mocsári kosbor díszlenek.

Orchideás
A Duna-Tisza közének legkiterjedtebb és fajokban leggazdagabb orchideásai a nemzeti parki törzsterülethez tartozó Peszéradacsi réteken találhatóak, amiben nincs semmi meglepő, hiszen a Duna-menti síkság és a homokhátság határán elhelyezkedő turjánvidéket mindig is gazdag növényvilág jellemezte. A kunbaracsi rezgőpázsitos védett gyep átmenetet képez a kiszáradó és az üde láprétek között. Legjellegzetesebb tavaszi növényei az orchideák, amelyeknek hazánkban több mint ötven faja ismert.