Kunbaracs helyi jelentőségű védett területei

Baracsi-kaszálók
A mintegy nyolcvanhektáros terület a rekettyefüzes, keményfás ligeterdőkkel tarkított láprétek, valamint a homokbuckás, homoki gyepes élőhelyek átmeneti zónája, így a mélyebb fekvésű, kiszáradó láprétekre jellemző orchideák és a nyílt homoki gyepek növényfajai itt egymás mellett fordulnak elő.
Bár a területre viszonylag nehéz rábukkanni, a Kunbaracs környékén járóknak mindenképpen érdemes egy sétát tenni itt, ahol a hamisítatlan kiskunsági táj sajátos hangulatában gyönyörködhetnek. Az ex lege védett Baracsi-kaszálók helyi jelentőségű természetvédelmi terület egyben a Natura 2000 hálózat része is.

 

Borókás buckák
A geomorfológiai szempontból igen értékes, gazdag formakincsű buckás terület meszes homoktalaján a Kárpát-medencére jellemző növény- és állattársulások alakultak ki. A sok endemikus, bennszülött növényfajnak otthont adó nyílt homokpusztagyep nyaras-borókásokkal váltakozik.

 

Gyertyános-tölgyes
A Duna-Tisza közi homokhát kiskunsági részén szétszórt, főleg akác alkotta erdők között itt-ott egy-egy öreg tölgyes foltja tűnik elénk, ezek azonban mindig a különleges homokformákhoz, a barkánok tágas öbléhez, mély fekvésű homoki teknőkhöz kötődnek. A szigetszerű állományok őshonosságát lágy szárú növényfajaik és cserjéik is bizonyítják. A terület a Natura 2000 hálózat része.

 

Hajó-lapos
Kunbaracs külterületének nagy része a Duna-Tisza közi turjánvidéken fekszik, amelynek legértékesebb összefüggő részei ma nemzeti parki területek. A kisebb kiterjedésű, viszonylag érintetlen térségeket a helyi önkormányzat alapos felméréseket követően nyilvánította védetté. A kormos csátés üde láprét maradványa, a Hajó-lapos hosszan elnyúló alakjáról kapta a nevét, a szélein megjelenő boróka a közeli hátságról származó felszíni homokborítást jelzi. A valamikor jellemző enyves éger napjainkra csak kisebb újulatban maradt fenn, az aljnövényzetben a kékperje és a rezgőpázsit az állományalkotó. A kékperje és az árvalányhajfélék tömeges megjelenése is mutatja, hogy a terület kiszáradó kékperjés láprétté és sztyepprétté alakul át. A lágyszárúak közül az orchideák érdemelnek említést, valamint az elmúlt évek botanikai kutatásainak eredményeként előkerült fürtös homokliliom. A szinte az egész vegetációs időszakban dúsan virágzó növényeknek köszönhetően számos ritka lepkefaj is előfordul az ex lege védett Hajó-lapos helyi jelentőségű természetvédelmi területen, amely egyben a Natura 2000 hálózat része is.

 

Hosszú-láp
A hosszan elnyúló védett terület északi része szinte állandó vízborítású láp, ahol a nádas, valamint a zsombéksásos, a pangó vizekkel borított lápok növénytársulása a jellemző. A déli részen kiszáradó lápréteket, sokfelé rekettyefűzbokrokat, fehér nyarakat figyelhetünk meg, egy helyütt kőrises ligeterdő maradványai láthatóak. Az aljnövényzetben a láprétek tipikus növényfajai, a mocsári lednek, a mocsári aggófű, a gyíkpohár, a szúnyoglábú bibircsvirág és a mocsári kosbor díszlenek.

 

Orchideás
A Duna-Tisza közének legkiterjedtebb és fajokban leggazdagabb orchideásai a nemzeti parki törzsterülethez tartozó Peszéradacsi réteken találhatóak, amiben nincs semmi meglepő, hiszen a Duna-menti síkság és a homokhátság határán elhelyezkedő turjánvidéket mindig is gazdag növényvilág jellemezte. A kunbaracsi rezgőpázsitos védett gyep átmenetet képez a kiszáradó és az üde láprétek között. Legjellegzetesebb tavaszi növényei az orchideák, amelyeknek hazánkban több mint ötven faja ismert.

Kapcsolat

Több Kevesebb chevron down

Hírek

chevron left
chevron right

Kapcsolódó eseményeink

chevron left
chevron right
Design by WEBORIGO