Vízkereszt (epiphania) korábban Szentkereszt, Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése vagy Urunk megjelenésének ünnepnapja. A pogány időkben az év legelején a visszatérő napfényt, a görögöknél az istenség megjelenését ünnepelték.

Január 6. és 7. egyben számos keleti egyházban a karácsony ünnepe is a naptárak különbözősége miatt. Oroszországban, Grúziában, Örményországban, Fehéroroszországban, Szerbiában, Egyiptomban, Etiópiában és Kazahsztánban szenteste január 6-án jön el.

Epiphania ünnepe III. században jelenik meg a keleti egyházban, mint Krisztus születésének napja. Egy évszázaddal később Róma áttette december 25-ére, Mithras napisten születésnapjával megegyező időpontra Krisztus születését, így az Epiphania rövidesen új jelentéstartammal töltődött fel. Nyugaton a „háromkirályok” imádása, keleten pedig Krisztus a Jordán folyóban való megkeresztelkedésének emléknapja lett. Később a római liturgiában vízkeresztet követő második vasárnapra teszik, Jézus a kánai menyegzőn való csodatételének emlékezetét és így a három evangéliumi esemény Jézus istenségének első „megnyilvánulásai” epiphánéi.

Jézus megkeresztelésének emlékére vízkereszt az ünnepi keresztelések napja. Tömjént, vizet (szenteltvíz) szenteltek, a keleti egyházaknál Jézus érintésétől a megszentelődött Jordán emlékére a folyók megszentelése, megkeresztelése is szokássá vált, ez a szokás a mai napig él. Ilyenkor a Dunát és a Tiszát, illetve más folyókat is megszentelnek a görögkeleti papok a Kárpát-medencében. Ebből a megszentelődött folyóvízből a keresztelő/szentelő pap iszik és a jelen lévő híveket is megszenteli.

A házszentelés szokása is a vízszentelésből alakult ki. A szenteltvízzel megöntözték a ház földjét, a szoba belsejét, a gazdasági épületeket, de ittak is belőle. Házszenteléskor a bejárati ajtaja fölé vagy az ajtófélfára került a 20+C+M+B+22 jel (a számok az adott évet jelölik), mely eredeti értelemben „Christus Mansionem Benedicat”, vagyis „Krisztus áldja meg e házat!” jelentette. A 16. századtól e gyönyörű szokást, a néphit azonban átformálta, és e betűkben a három király kezdőbetűit látta, így az ajtófélfára 20+G+M+B+22 jel került. A szentelt víznek mágikus ereje, gyógyító, gonoszűző, rontást megelőző szerepe volt. Halason a pap és a kántor minden háznál megszentelte a kutat, áldást és bő állatszaporulatot kívánt.

A napkeleti bölcsek története a Bibliában olvasható, ők voltak az első pogányok, akik az égen feltűnő csillagjelre napkeletről Betlehembe érkeztek Jézus látására. A hagyomány szerint a nevük: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Egyes források szerint ők Noé fiainak (Sém, Kám és Jáfet) leszármazottai és így az akkor ismert földrészek (Európa, Ázsia, Afrika) képviselői. De vannak írások, ahol úgy vélekednek, hogy a Mithras-kultusz papjai voltak, kora keresztény faliképeken keleti viseletben ábrázolják őket.

A háromkirályjárás, a bibliai bölcseket megszemélyesítő alakoskodó népszokása, a 16. századtól kezdve a csillagének éneklése vált az ünnep részévé. A csillagozás vagy háromkirályjárás a napkeleti bölcsek látogatását idézte meg; Baján három fiú „kiugratható” csillaggal járt, a csillagot gyertyával, később zseblámpával világították meg.

Vízkereszt napját követő első vasárnap jelenti a karácsonyi ünnepkör végét, a farsang kezdetét. Soltvadkerten és máshol is ekkor bontják le a karácsonyfát, egyes helyeken egy ágat megtartanak, melynek mágikus erőt tulajdonítanak.

Vízkereszt utáni második vasárnapon imádkozással, énekléssel, majd evés-ivással emlékeznek meg Jézus első csodatételéről amikor is a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta. Van, ahol eljátszották a kánai menyegzőt. Szereplők: Jézus, Mária, Magdolna, Zsuzsánna (menyasszony), Simeon (vőlegény), és a tizenkét apostol.

Forrás: Kecskeméti Műzeum

Neuwirth Annamária: Folklórismeret

Jankovics Marcel: Jelkép – kalendárium

KKJM Adattár: 590.92, 591.92, 599.92, 600.92,