A magyar nyelvterületen nagyon kevés helyen díszítették színes motívumokkal a falfelületeket, de kizárólag Kalocsán alakult ki a ma is jellemző, oly gazdag formavilág. 
A kalocsai pingálás eredetét nem ismerjük, annyit tudunk, hogy 1882-ben már a kalocsai házak jellegzetessége volt. Az „elsőház” falának fölső részén piros és kék, váltakozó szélességű alapra szimmetrikusan elhelyezett virágornamentikát festettek. A 19. század végétől a bútorokról és hímzésekről egyre több motívum vándorol át a falakra, s az alapszínek között megjelent a zöld. A pingálás 3. korszakában – az 1930-as évektől – a falfelületeket hatalmas csokrokkal borították be, de a koszorú kiegészítésképpen mindvégig megmaradt. 
A pingálóasszonyok túlnyomó többségükben azonosak voltak az „íróasszonyokkal”. Míg az írás a korábban ismertetett módon tovább él, addig a pingálás napjainkra már elveszítette megjelenésének tereit. A mai, globalizálódó világban az otthonok pingálására általában nincs igény, a pingálóasszonyok otthonainak státuszszimbólumává vált. 
A ingálás azonban Kalocsa identitásának szerves része maradt, ezért a város közintézményeit ma is pingálással díszítik

Kép: kalocsaiertektar.hu