Megyer nevű törzse is megszállt hajdan ezen a vidéken. A török kiűzését követően el­néptelenedett a vidék, így többször is betelepí­téssel pótolták a lakosságot. 

Az 1700-as évek elején idetelepített szerb és szlovák lakosokat a Felvidékről érkező ma­gyarok követték. Majd a kalocsai érseknek és a helyi földbirtokosoknak a császárhoz inté­zett kérelmére 1724 júniusában a Rajna men­téről megérkezett az első 25 német család. A nemesnádudvari telepesek jelenleg is a raj­nai-frank nyelvjárást beszélik, gyökereik a mai Baden-Württemberg tartományban keresen­dők. A szorgalmas és erkölcsös németek virág­zó települést hoztak létre annak ellenére, hogy a történelem viharai nem kerülték el őket sem. Erről a 21. század embere is meggyőződhet, ha Nemesnádudvaron jár. 

A forradalom, a háborúk fájdalmas nyomot hagytak az itt élőkben. A szétzilált lakosság, a veszteségeket elszenvedő családok, a málen­kij robotra elhurcoltak történetét már csak a krónikák jegyzik. Az itt maradottak mellett a Bácskából és a Felvidékről áttelepített magya­rok építették tovább Nemesnádudvart. 

A község a történelmi múltjával, patinás épületeivel, településszerkezetével, kulturális értékeivel, hagyományaival a mai Sváb Sarok egyik ékköve lett. Nem beszélve borkultúránk­ban elfoglalt szerepéről, a történelmi pincefalu jelentőségéről. A júliusi búcsúban ünneplik a település 300 éves jubileumát, és ebből az alka­lomból adják át az impozáns pincehomlokza­tot. Az emlékmű a Duna vonalából életet me­rítő szőlőleveleken örökíti meg a betelepülés állomásait.