1944. október és november havában a jugoszláv kommunista partizánok közel 40 ezer ártatlan magyart, svábot és horvátot hurcoltak el és végeztek ki a Bácska és Vajdaság területéről. A származás nem volt lényeg, aki nem támogatta a partizánokat, mind áldozatul estek és kegyetlenül tömegsírban végezték. Kunbaján 72 férfi embert, főként svábokat hurcoltak el, akik bűne az volt, hogy kiálltak önmagukért, nemzeti hovatartozásukért.

72 családot csonkítottak meg, ahol gyermekek maradtak apa nélkül, ahol a felnövekő nemzedékek, az unokák, dédunokék és az ükunokák soha nem ismerhették meg ki volt az Ő nagyapjuk, dédapjuk, ükapjuk, akik emlékét most a kunbajai temető bejáratánál őrzi a felavatott feszület.

A megemlékezésen a Kunbajai Német Nemzetiségi Általános iskola tanulói adtak műsort. Szabó Zalán 8. tanuló egy megható történet felidézésével emlékezett meg és vett végső búcsút Szauter Márton üknagyapjától, aki szintén áldozatul esett. Bányai Gábor országgyűlési képviselő emlékező gondolataiban

„Az el nem temetett férfiakra, az elhunyt hősökre emlékezve kívánom, hogy Kunbaja község még élő szemtanúi, az apa nélkül maradt gyermekek, a nagyapjukat soha meg nem ismerő unokák szívében és lelkében hordozott fájdalom, e kereszt tövében szűnjék, csillapodjék és egy mécsesként világítva emlékeztessenek a régmúlt e szörnyű borzalmaira, hogy azok soha ne történhessenek meg újra.” – emelte ki beszédében Bányai Gábor országgyűlési képviselő, kormánybiztos.

Nagy István a Kunbajai Német Hagyományőrző Egyesület elnöke visszaemlékezésében felidézte az elhurcolt 72 sváb kálváriáját, akiket kiállásukért a végső útjukra hurcoltak, akik életüket egy tömegsírban végezték. A keresztet Šálek Csaba plébános áldotta meg Szilágyi Zoltán kőfaragó mester munkáját, melyet a községi temető bejárata mellett állítottak fel.