Bugaci nőszőfű
A bugaci nőszőfű a kilencvenes évek közepén került be a botanikai köztudatba.
A bugaci nőszőfű a kilencvenes évek közepén került be a botanikai köztudatba.
Egy fiatal biológus, Vidéki Róbert fedezte fel az első magyarországi egyedeket a Jászszentlászlóhoz tartozó Kalmár- erdőben. A növényt egy osztrák botanikus, Karl Robatsch fedezte fel 1990-ben. Jelenleg csak a Duna- Tisza közén ismeretes a bugaci nőszőfű előfordulása. A bugaci nőszőfű 20-50 cm (ritkán 77 cm) magas, lágyszárú, évelő növény. Szára vékony, zöld, alsó részén kissé, fent sűrűn szőrös. A száron 3-4 lándzsás vagy kihegyezett elliptikus alakú lomblevél található, amelyek hossza 3,5-5,5 cm, szélessége 2-2,5 cm. Az első lomblevél alatt a szár alsó részén 2-3 pikkelyszerű allevél ered, az ízközök ibolyás-rózsaszín árnyalatúak.
Júniusban virít. A virágzatot nagyjából egy irányba néző, laza fürtbe rendeződő, kissé bókoló, nem mindig kinyíló 5-20 virág alkotja, amelyek a keskeny lándzsás, 1,2-1,9 cm-es murvalevelek hónaljából nőnek ki. A külső lepellevelek (szirmok) világoszöld színűek, hosszuk 8-9 mm, szélességük 3-4 mm. A belső lepellevelek zöldesfehérek, esetleg rózsaszínesen futtatottak. A mézajak belső része (hypochil) csészeszerű, belül vörösbarna (néha világosbarna), nektárt termel. A mesochil szűk, az epichil (a mézajak külső része) széles háromszögletű, 4 mm széles és hosszú; fehéres vagy világos rózsaszínes, középen sötétebb árnyalatú. Legnagyobb állományai olyan nyárerdőkben élnek, ahol a talajvíz viszonylag felszínközeli. A virágok önmegporzók, egy mérés során 78%-uk termékenyült meg. Eddig 23 állományát mérték fel, teljes egyedszáma néhány ezer lehet. 1996 óta fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
