A Tiszakécskei Holt-Tisza

Ezen az első és katonai célt szolgáló, az utakra, vizekre, mocsarakra és magaslatokra összpontosító 1:2880 méretarányú térképen a Tiszakécskei Holt-Tisza már, mint lefűződött holtág lett ábrázolva és térképeze. A holtág végek és az anyameder között öt-hétszáz méteren olyan mocsárrész található, amelyet földút és gyalogosösvények kereszteznek. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a Tisza által elhagyott mederrész az 1770-as évek előtt a XV.-XVI. században vált el a jelenlegi folyómedertől. 

A Tisza árvízvédelmi töltésrendszerének megépülésével (1866-1895) előállt az a veszély, hogy az összegyűlő belvizeknek nem volt befogadója, hiszen éppen a homogén töltésrendszer akadályozta a lefolyást, ezért a Tiszakécskei Holt-Tiszát- több holtághoz hasonlóan - bevonták a belvízvédekezés rendszerébe, felhasználva a belvizek tározására.

A másik fő hasznosítási mód a halgazdálkodás volt. Emiatt a keresztgátakkal több tóegységre bontották a holtágat. Az 1970-es években a vízforgalom javítása és a lehalászás megkönnyítése érdekében a holtág tengelyében vezérárkot alakítottak ki.

Az 1970-es évek végén megindult meliorációs munkák közvetetten érintették a holtágat is. A tiszai árvízvédelmi töltés és a holtág közötti területek végleges belvízmentesítéséhez dréncsőhálózat épült ki.

A Holt-Tisza I-es szakasza ma már természetvédelmi terület, növény és állatvilága páratlan. A Holt-Tisza II-es szakasza nemzetközi hírű horgászvíz. A holtág partján kialakított ligetes park pedig az egész család számára nyújt kényelmes pihenési, kikapcsolódási lehetőséget. Tiszakécske város és a település nevéről elnevezett holtág vízgyűjtője a Tisza folyó magyarországi középső szakaszának alsó részén helyezkedik el. A holtág teljes területe: 101 ha, 9757 m2.