Kecskemét helyi jelentőségű védett területei
Kecskeméti főiskola botanikus kertje
A védett növénygyűjteményre a város központjához közel, a Ceglédi út 2. szám alatt bukkanhatunk rá: a kéthektáros terület a hozzátartozó oktatási épületekkel együtt már 1949 óta szolgálja a kertészek képzését. Kolóssy László, a helyi kertészeti középiskola igazgatója által alapított kert állományát úgy állították össze, hogy minél jobban segítse a dísznövényismeretben való elmélyülést is. A rendszertani csoportosításban, családok szerint bemutatott növényfajok mellé a komplexebb megismerés céljából – több társulást, például az Alföldre jellemző gyöngyvirágos tölgyest, nyáras-borókást is telepítettek. A kert növényeinek mintegy nyolcvan százaléka tartozik a fásszárúak közé, ahol néhány közel százéves tölgyet is megpillanthatunk. A kertgondozási munkákban közreműködő hallgatók mellett a kihelyezett mesterséges fészekodúkban költő madarak is segítik a biológiai növényvédelmet. A kecskeméti botanikus kert egész éven át látogatható, a csoportosan érkezők szakvezetést kérhetnek.
Kápolna-rét
A város északnyugati részén elhelyezkedő Kápolna-rét egy hajdan nagy kiterjedésű, szél vájta mélyedés utolsó maradványa, amelyet délnyugat felől futóhomok, északkelet felől löszös gerinc határol. A talaja szikes iszap, ám az egykori tavakra ma már csak a strand és egy mesterséges víztározó emlékeztet. Bár a Csukás-éri-főcsatorna vízlevezetését megsínylette, a növényzet, amelyet döntően a mézpázsitos, sziki őszirózsás-tippanos társulások jellemeznek, megőrizte eredeti fajösszetételét. Az 1718-ban épült, oromzatos homlokzatú, különleges hangulatú Mária-kápolna a környék búcsújáró helye, az Árpád-házi szentek szobrait a közelmúltban állították fel az ide vezető sétány mentén. Az arborétumban kilátó, pihenőhelyek és egy favár, valamint tematikus tanösvények várják a látogatókat. Utóbbiak mind növényföldrajzi, mind pedig rendszertani szempontból átfogó ismereteket nyújtanak a fajokról és a társulásokról is.
Kecskemét-Hetényegyháza – Hétfa
A közigazgatásilag Kecskemét településrészének minősülő Hetényegyháza a régészeti leleltek tanúsága szerint már a kora középkorban lakott volt, de a török hódoltság alatt teljesen elnéptelenedett. Újjászületése Kada Elek kecskeméti polgármester nevéhez fűződik, aki a XIX. századi filoxérajárványt követően kezdődő nagyarányú szőlőtelepítéssel egy időben több napszámos családot is itt telepített le. Az első világháború után megkezdett fásítások során ültetett akác, nyír, éger és erdeifenyő között a mai erdőterületen még mindig megtalálhatóak a zömmel kocsányos tölgyből és nyarakból álló természetes állományok. A fa törzse körülbelül egyméteres magasságban hétfelé ágazott, elnevezése is erre utal.
Kecskemét-Hetényegyháza - Mogyorós-tölgyes
A Hetényegyháza határában fekvő Nyíri-erdő egyik legértékesebb része a Mogyorós-tölgyesnek nevezett, igen gazdag cserjeszintű homokpusztai tölgyes. Az állomány nyolcvan százalékát adó, nyolcvan-száz éves kocsányos tölgyek között a kedvező részeken a természetes újulat is feltűnik.
Kecskemét-Hetényegyháza - Móricz-emlékfa
A Hetényegyháza határában, a Nagynyíri út mellett álló kocsányos tölgy mintegy 150 éves, magassága harminc, törzskerülete hat, törzskerülete 6 méter. A fa egészségi állapota kiváló, külalakja rendkívül tetszetős. Az egykori Kisnyíri-erdőben Móricz Zsigmond 1939-ben vásárolta azt a parcellát, amelynek az író által is sokszor megcsodált tölgyei közül, mivel a többit időközben kitermelték, csak ez az egy maradt. Móricz születésének századik évfordulóján mind a parcellát, mind az idős, az íróról elnevezett emlékfát táblával jelölték meg.
A Móricz-fa 2006 kora tavaszán, egy szeles-viharos napon kettéhasadt, majd a késő tavaszi viharos időjárás miatt a megmaradt törzsrész is kidőlt. Kecskemét önkormányzata a kidőlt fa helyén egy emlékhelyet létesített a nagy író tiszteletére.
Kecskemét-Méntelek - Zombory-birtok
A DunaTisza közi homokhátság északi peremén elhelyezkedő 38 hektáros területközigazgatásilag Kecskemét-Méntelek elnevezésű településrészéhez tartozik. Geomorfológiailag lepelhomokhátak, ellaposodó buckák, a mélyebb részeken nedves rétek és kisebb zsombékos tavak, a magasabb térszinteken kisebb erdőfoltok jellemzik. Eredeti növényzetéből még felismerhető a homokpusztai gyepvegetáció, több helyütt szépen fejlett szürkekákás, kései szegfűs részekkel.
A legnagyobb problémát az állandósult vízhiány okozza, amely az 1960-as években végzett intenzív csatornázásra, a rosszul megválasztott meliorációs beavatkozásokra és a számottevő természetes szárazodásra vezethető vissza. A terület központjában található zsombékos mélyedés a Kiskunságra egykor oly jellemző szikes tó, mocsár és nádas alkotta láncolat egyik utolsó megjelenési formája a térségben. A nyolcvanas évek elején még állandó vízborítású tóként szerepelt, azóta csak a tavaszi hóolvadás után van benne némi víz.
Széktói Szabadidőközpont
Védett- és fokozottan védett madárfajok költő-, vonuló- és telelőhelye. Kecskemét térségében a legnagyobb kiterjedésű, természetszerű állapotú, állandó vízfelületű tava. A Kápolna-réttel egykoron összefüggő terület ma főleg a lakosság pihenését szolgálja, jelentős emberi hatásnak kitett, bekerített terület. Helyén egykoron részben a Széktó terült el.
